Naxos

NaxoV. – 1. A legjelentékenyebb és a legnagyobb (mintegy 448 km.²) sziget a Cyclasok között, Parus szigetétől Keletre; legrégibb neve kerekded alakja miatt Strongyle (Stroggulh) volt (Diod. Sic. 5, 50), később Dia (Dia, Diod. Sic. 4, 61. 5, 51), melyet a költők előszeretettel használtak; ma Naxia. Északdéli irányban egy márványhegyláncz vonúl rajta végig, a melynek anyaga csaknem olyan kiváló minőségű, mint a parusi márvány és a mely Délen a Drios hegyben (1003 m.) csúcsodosik ki. A szigetet nagy termékenysége miatt micra Sicelia-nak nevezték, Herodotus pedig (5, 28) azt mondja róla, hogy h NaxoV eudaimonih twn nhswn proejere. Nagy hirü volt kitünő bora, mely előmozdította a Dinoysus mondák buja tenyészését is, melyek szerint itt vette ez az isten magához Ariadnét, kit Perseus a szigeten hagyott volt. A carok és cretaiak után Atticából elvándorolt iónok szállottak meg a szigeten. Hdt. 8, 46. kr. e. 536 táján Pisistratus legyőzvén a naxosiakat, kényszerítette őket, hogy a naxosi Lygdamist, a ki neki utolsó számüzetésében mint szintén számüzött szövetséges társa volt, tyrannusuknak ismerjék el. Lygdamis alatt érte el N. legnagyobb hatalmát és virágzását. Hdt. 1, 64. Ilyen virágzó állapotban lett N. az ión függetlenségi harcz egyik kiinduló pontja. Midőn ugyanis az ottani democraták elűzték az oligarchákat s ezek Kr. e. 500-ban az akkori miletusi tyrannushoz Aristagorashoz folyamodtak, ez a perzsa kormányt megnyerte 200 hajónak a végett való kirendelésére, hogy a sziget az oligarchák segítségével perzsa hatalom alá hajtassék. A hajóhad vezérei Megabates, király a rokona, és Aristagoras voltak, kik azonban útközben összetűztek, s Megabates azzal állott bosszút Aristagorason, hogy a naxosiakat, kiket a terv szerint észrevétlenűl kellett volna meglepni, értesítette. Utóbbiak, minthogy vagyonosok voltak, sok hadihajót és 8000 hoplitát birtak kiállítani és úgy elkészültek, hogy a megszállást, ostromot meghiusíthatták. Erre Aristagoras kegyvesztését e kudarczért biztosnak tartva s még apósától a perzsa udvarban tartózkodó Histiaeustól is biztatva fellázította az iónokat. Hdt. 5, 30–35. A perzsák nem is feledték el a N. alatt szenvedett kudarczot, s midőn Darius 490-ben megindította Datis és Artaphernes alatt a háborút az európai görögök ellen, a perzsák először N.-t pusztították el tűzzel-vassal. Hdt. 6, 96. A sziget mint perzsa alattvaló négy hajót adott Xerxes hadába, de azok a salamisi ütközetben a görögök mellett harczoltak. Hdt. 8, 46. Később tagja lett az athenaei tengeri szövetségnek, de mivel nem tudni mi okból fellázadt, hosszas harcz után 467-ban leveretett, minek következtében szabadságát elvesztette, hajóit kiadta s 453-ban athenaei gyarmatosok települtek le rajta. Thuc. 1, 98. 137. Plut. Per. 11. Diod. Sic. 11, 88. Ez óta N. jelentéktelen. 376-ban Chabrias athenaei vezér a sziget mellett nagy győzelmet arat a spartai hajóhad felett és reá kényszeríti a naxosiakat, hogy álljanak az athenaeiek mellé, miután addig a 378-ban alakult új athenaei szövetségtől távol tartották magukat. Fülöp, Nagy Sándor és a diadochusok korában az aegyptusi királyoknak volt alávetve. Antonius átadta rhodusiaknak, de ezek nyomasztó igája alól csakhamar felszabdították a rómaiak. App. b. c. 5, 7. Ezzel eltünik az ókori történelem színéről. Az ókorban és napjainkban Naxosnak nevezett város a nyugati part északi részén fekszik. – Irodalom: Grüter (1833), Engel (1835) és Curtius E. (1846) értekezései. – 2. Így hívták az első görög gyarmatot Siciliában. A keleti parton a Taurus hegytől Délre chalcisiak és naxosiak alapították Kr. e. 735-ben. Thuc. 6, 3. Nemsokára maga alapította Catanát és Leontinit s talán Zanclét is. Miután egy darabig a gelai Hieronymus alattvalója volt (Hdt. 7, 154), az athenaeiek mellett harczolt ezeknek első siciliai válalata alkalmával (Thuc. 4, 25), de 403-ban Syracusae tyrannusa Dionysius bevette és lerombolta. 358-ben a lakosság maradványait Andromachus összeszedte s a régibb város közelében a Taurus hegyen telepítette le. Az új várost Taromeniumnak nevezték (l. o.), m. Taormina. Diod. Sic. 14, 15. 87.