Newcoroi

(eredeti értelme: templomsöprő szolgák), a rendes papok alá rendelt templomfelügyelők, aeditui, ép úgy férfiak mint nők is (Paus. 2, 10, 4), kik a templomot és környékét gondozták (az Etym. Magn. szerint newcoroV o ton naon cosmwn cai sarwn). Eredetileg tehát a segédszemélyzethez tartoztak; néha azonban mégis iereiV és iereiai a nevük, sőt olykor áldozatot is mutattak be. A római császárok korában a v. neve főleg Kis Ázsiában a legnagyobb kitüntetések közé tartozott. Még a városok is iparkodtak Hadrianus kora után arra a rangra, hogy a császárok newcoroV-ai legyenek, a kiknek még életükben templomokat építettek s a kiket isteni módon tiszteltek. CIG. 3190. 3201.