Neoptolemus

NeoptolemoV (a fiatal harczos). – 1. N., kit Pyrrhusnak (PurroV; szőke) is neveztek, Achillesnek (Od. 11, 506) és Deidamiának, Lycomedes király leányának fia; Scyrus szigetén nevelkedett nagyatyjánál Lycomedes királynál (Il. 19, 326); Achilles halála után onnan vitte el őt Odysseus, a kitől atyja fegyverzetét is kapta, Troja alá. (Od. 11, 508), mert a jóslat szerint N. nélkül nem vehették be Troját a görögök. Az alvilágban Odysseus elmondja Achillesnek, hogy fia minden alkalommal, úgy a tanácskozásnál mint a harczban kitünt, hogy sok ellenséget ölt meg, többek között Telephus fiát Eurypylust is, hogy a falóban rejtőzködött görögök közt ő viselkedett legbátrabban. Od. 11, 492–537. Verg. A. 2, 264. Odysseusszal együtt Lemnusba is küldték, hogy Philoctetest Trójába hozzák. Soph. Phil. Troja bevételénél részt vett a királyi palota földúlásában, megölte Priamust Zeus ’ErceioV oltáránál (Verg. A. 2, 529 sk.), miután annak fiát Politest atyjának szemeláttára agyonütötte. U. o. 547. sk. Hector és Andromache fiát, a kis Astyanaxot ledobta a vár tornyáról (Tzetzes ad Lycophr. 1263); a későbbi monda egyáltalában kegyetlen, vad harczosnak tünteti föl N.-t. Polyxenát Achilles sírján szúrta le kardjával. Eur. Hec. 523. A zsákmány felosztásánál N.-nak jut Andromache, a kivel Molossust, Pielust, Pergamust és Amphialust nemzette. Visszatérését különbözőképpen adja elő a monda. Homerus (Od. 3, 188) szerint hazazavezeti a myrmidonokat Phthiába, a hová Menelaus Trója alatt adott igéretéhez híven elküldi neki leányát Hermionét feleségül. Od. 4, 5–9. Mások szerint Scyrusból személyesen ment el Spartába menyegzőjére. Homerustól eltérőleg a későbbi írók azt mesélik, hogy Trója eleste után soká bolyongott s úgy vetődött Epirusba, vagy pedig azért került oda, mert nem akart Thessaliába visszatérni. Ott szülte neki Andormache Molossust, Heraclesnek unokája pedig, a dodonai templomból elrablott Lanassa, nyolcz gyermeket, kik közül a leányokat a szomszédos királyoknak adta oda feleségül. Később azután átengedte Andromachét és Epirust Helenusnak, Priamus fiának (Aen. 3, 295) és gyalog tért haza Phthiába, a hol nagyatyjának Peleusnak Acastustól elrablott birodalmát magának visszaszerezte. Hermionéval való egybekelése után elindult Delphibe, azért hogy Apollónak fogadalmi ajándékokat vigyen, vagy azért, hogy a templom megrablásával megboszulja atyját, kinek halálát Apollo okozta. Delphiben lelte halálát Pythia parancsára, vagy Orestestől, mert attól elrabolta a neki szánt Hermionét, a monda más változata szerint az áldozati hus fölött való veszekedés közben ölték meg a templom papjai, vagy Machaerus ütötte le az isten oltáránál, s így halálában megtorlását látták annak, hogy Priamust Zeus ’ErceioV oltárán ölte meg. A templom küszöbe alá temették, míglen Menelaus csontjainak a templom kerületében adott sírhelyet. A delphibeliek herosként tisztelték és évenként áldozatokat mutattak be neki, mert a Delphit támadó gallusokkal szembeszállott. – A képzőmüvészet ábrázolásaiban is fontos szerepet játszik N. a Troja pusztulását tárgyaló képeken. Így a római Museo Capitolinóban levő, tabula Iliaca néven ismeretes reliefen N. abban a pillanatban van feltüntetve, a midőn kardjával rátámad az oltáron ülő trójai királyra. Ugyanezt a jelenetet ábrázolja egy Vulciból származó (jelenleg Berlinben őrzött) finomrajzú amphora (Gerhard, Etrusk. u. campan. Vasenb. Taf. 21); Priamus esdekelve karolja át N. térdét, ki már leterítette fiát Politest és most az apára készül mérni halálos csapást. A napolii nemzeti muzeumban levő gyönyörű művű Vivenzio vázán, mely Troja pusztulását tünteti föl, a kép közepét foglalja el a Priamus palotájának udvarán levő Zeus oltár, a melyen az agg király ül arczát kétségbeesetten kezébe temetve, ölében a több sebből vérző Astyanaxszal, míg lábainál ott hever a N.-tól meggyilkolt Polites; Neoptolemus fiatalsága teljes szépségében áll Priamus előtt, kit egyik kezével megragadott, hogy magasra tartott jobbjával reá mérje a halálos kardcsapást. Egy az apuliai Ruvóból származó piros alakos váza N. halálát ábrázolja, a mint Orestes az isten parancsára Apollo jóshelye mellett szúrja le Achilles fiát. Úgy látszik, hogy ez az ábrázolás Euripides (Androm. 1086–1158) előadása nyomán készült. – 2. Epirusi Alexander fia, a ki N. Sándor testvérét Cleopatrát bírta feleségül és 330-ban halt meg Italiában. 302-ben, mikor Pyrrhust megfosztották uralmától, ő lett Epirus királya. Midőn azonban Pyrrhus Ptolemaeus Lagi támogatásával visszatért (296), a kegyetlensége miatt gyűlölt és alattvalóitól elhagyott N. kénytelen volt vele kiegyezkedni s neki királysága egy részét átengedni. Később Pyrrhus életére tört, mire az őt megelőzvén, eltette láb alól és visszaszerezte magának az egész Epirus fölött való uralmat (295). Paus. 1, 11, 5. Plut. Pyrrh. 4. – 3. Arrhabaeus fia Lyncestisből, ki Fülöp meggyilkoltatása után Perzsiába menekült és Halicarnassusnak N. Sándor ellen való megvédésénél halt meg 334-ben. Arr. 1, 20.