Nerva

M. Coccejus, mint császár Imperator Nervea Caesar Augustus, született Kr. után 32-ben Narniában (Umbriában). Senator rangú atyától származott és Romában nevelkedett, a hol Nero, Vespasianus és Titus uralkodása alatt magas hivatalokat viselt, többek között a consulatust is, és tagja lett a senatusnak, a hol a kormánypárttal szavazott, kényes politikai kérdésektől és radikális eszközöktől azonban magát lehetőleg távol tartá. A császárok, még Nero is, kedvelték a kötelességtudó, kiváló tehetségei mellett igénytelen jogtudóst és többféleképen ki is tüntették, mígnem Domitianusnak egy kuruzsló azt jövendölte, hogy N. lesz az utóda a trónon. Ettől az időtől kezdve Domitianus N. életére tört. A zsarnok megöletése után (96-ban) az összeesküvők csakugyan a derék és a köztiszteletben megőszült senatort emelték a trónra, a ki a senatussal teljesen egyetértve oly jelesen kormányzott, hogy még Tacitus sem vonta meg tőle elismerését (res olim dissociabiles, principatum ac libertatem miscuit, Agr. 3). Voltaképen csak egyben hibázott, hogy t. i. agg kora következtében olykor-olykor gyöngének és nagyon is engedékenynek bizonyult, így pl. a testőrséggel szemben, a midőn ez utólag Domitianus gyilkosainak fejeit követelte tőle. A gárda daczos fellépése és saját testi fogyatékossága ekkor arra birták, hogy a belső béke és az örökösödési rend biztosítása céljából még életében jelölje meg adoptio útján utódát a Felső Germania vitéz és erélyes helytartója, Trajanus személyében, a kit társul maga mellé állított. Más téren is úttörőnek vált be, első sorban a humanitás terén. Ő volt az első római császár, ki az elszegényedett italiai polgárokról és árváikról bőkezüen gondoskodott. Nagy alapítványt (alimentatio) tett, melynek kamataiból árva gyermekeket segített, míg sok gyermekkel megáldott, szegény polgároknak földbirtokokat adományozott. Utódai követve N. nemes példáját ezt az alapítványt megnagyobbították. A háborút N. nem kereste, de az Alsó Rajna menti germán törzsek és a suevusok ellen kénytelen volt hadait kiküldeni (97). Rövid, alig másfélévi, de áldásos uralom után meghalt 98. jan. 27-én. Utóbb szokássá vált az úgynevezett «jó császárok» korát az ő trónralépésétől számítani. Dio Cass. 68, 1 sk. Zonar. 11, 20. Eutr. 8, 1. Oros. 7, 11. Aur. Vict. ep. 12. 24 sk. Feliratok Wilmannsnál, Exempla 2, 2844 sz. Marquardt, Staatsverwaltung 2, 137. Hirschfeld, Unters. auf d. Gebiet d. röm. Verwaltungsgesch. 114–122. Mommsen, Staatsrecht, 2, 955. Giesen, De imperat. M. Coccei Nervae vita (Bonn, 1865). Schiller Herm., Gesch. der röm. Kaiserzeit 1. köt. 2-dik fele 538 sk. l. Peter, 3. köt. 13. könyv.