Nestor

Nestwr, a trójai háborúba vonult görög hősök egyike, a kinek neve és alakja közmondásossá lett az olyan valakire, a ki valamely társaságban vagy területben a legkorosabb, legélemedettebb. Szülei Neleus és Chloris voltak (Hom. Od. 11, 281 skk.), ő maga a messenei (mások szerint triphyliai) Pylusban uralkodott. Az a terület, mely őt uralta, az egyik oldalon Lacedaemonnal volt határos, a másik oldalon az Alpheus partvidékével Elisben, a hol aztán az epeusok voltak szomszédjai. Feleségéül a mythusban hol Eurydice szerepel, a Clymenus leánya (Od. 3, 452), hol pedig Anaxibia, kinek apja Cratieus volt. Apollod. 1, 9, 9, 3. Ettől a feleségétől születtek Pisidice és Polycaste nevű leányai; azonkívűl a következő fiúk: Perseus, Stratius, Aretus, Echephron, továbbá Antilochus és Thrasymedes (az utóbbi kettő az attikai Paeonidák és Alcmaeonidák törzsökös ősei. Paus. 2, 18, 8; v. ö. Hom. Od. 3, 413. 451. 464). Már aránylag nagyon zsenge korban veszedelmek fenyegették N.-t, melyekből csak csodával határos véletlen útján menekült meg. Nevezetesen akkor volt ez, midőn a dühös Heracles Neleusnak (l. ezt) egész családját kiirtotta. N. akkor véletlenül épen Messeniának Gerenia nevű városában nevelkedett, a hol nagyon megkedvelte a lótenyésztést, egyúttal azonban daliás hőssé fejlődött, a ki minden vitézi tettből és lovagias harczból kiveszi a maga részét. Amarynceus temetésekor Buprasiumban csaknem az összes versenyekben (öklözés, birkózás, versenyfutás, dárdavetés) legyőzi kortársait, csakis a kocsiversenyben kell az elsőséget a Molionidáknak átengedni. Midőn az epeusok Neleus legyőzetése után Pylust megtámadják és ott garázdálkodnak, N. megveri őket (l. Neleus alatt), elejti Augias vejét Muliust és a Molionidákat is oly ádázul üldözi, hogy csakis Posidonnak segítségével tudnak megmenekülni. Il. 11, 707. 761. Hasonlóképen leveri Arcadia lakóit a Celadon folyó mellett és megöl egy Ereuthalion nevű óriást, a ki a legkiválóbbakat páros viadalra hivta volt ki. Il. 4, 319. 7, 133 skk. Mint a Lapithák barátja és szövetségese részt vett a Centaurusokkal való harczban, a kik ellen a Lapithák N. tanácsa szerint küzdenek. Il. 1, 260 skk. Ov. met. 12, 210–365. A későbbi mythus a calydoni vadászatban és az Argonauták kalandjában is szerepelteti. Ov. met. 8, 313. Val. Flacc. 1, 180. Homerus szerint N. testvérbátyja Periclymenus halálakor, a ki az Argonauták útjában részt vett, még csak gyermek volt. Hosszú életének legkésőbbi korszakában, a mikor már az emberek harmadik öltője fölött uralkodott, bekövetkezett szereplésének fénykora, a trójai háború, melynek már előkészítésében is kiváló és lényeges része volt. Neki panaszolja el Menelaus legelébb, hogy feleségét elrabolták; együtt járják be Hellast, hogy a legkiválóbb daliákat összegyűjtsék; Phthiába Odysseusszal mennek, hogy Achilles és Patroclus részvételét is biztosítsák. Il. 11, 767. Akkor aztán maga is Troja falai alá vezeti fegyveres népét, Homerusnál 90, Apollodorus szerint 40 hajón. Il. 2, 602. Epit. 3, 12. A hosszú ostrom idején igazi atyja és bölcs tanácsadója a görög seregnek; valóságos ideálja a szeretetreméltó aggastyánnak, a ki tapasztalatainak gazdag kincséből szivesen juttat az ifjabbaknak. Od. 3, 244. De nemcsak mint egyeseknek tanácsadója szerez magának N. érdemeket, kiváló szerepe van a fejedelmek és népek gyülésében is, a hol mint mézédes szavú szónok (Il. 1, 247), minden hallgatójának szivébe be tudja csempészni saját véleményét. E mellett azonban jó katona is és tapasztalt vitéz (Il. 2, 553 skk.), a ki nemcsak tanácsokat osztogat, hanem azt is megmutatja, hogyan kell azt megvalósítani, a mit másoknak ajánl. Hajlott kora daczára sem zsémbes, sőt derült és jókedvű, a ki örül az életnek és gyönyöreit meg tudja becsülni. Részt kér a fájdalomból és veszteségből, de készen tartja a vigasztalást is; megbecsüli az ételt, de még inkább a gondűző bort, melyet remek pohárból hajtogat és kinál másoknak is. Ezt a poharat, melyet Homerus részletesen leír, gondolatban reconsturálhatjuk ebből a leirásból (Il. 11, 632) és abból a 19 cm. magas kétfülű pohárból, melynek két fülén egy-egy galamb látható kiterjesztett szárnyakkal (képe Helbignél, Das homerische Epos¹, 272. l.). Egyáltalán Homerus olyan kedvteléssel irja le a hőslelkű, derült kedélyű és édesszavú királyi aggastyánt, hogy akadtak, a kik ebből arra következtettek, hogy a költő maga is pylusi volt. Troja felperzselése után szerencsésen visszatért hazájába, a hol feleségét még életben találja (Od. 3, 165 skk.), és virágzó családja körében, okos fiainak közepette még sokáig élvezi az aggkornak csöndes örömeit. Telemachus még tudakozódott nála édes apja felől. Halálának körülményeiről hallgat a hagyomány, sírját azonban Pylusban sokáig mutogatták. Paus. 4, 36, 2. Anthol. 7, 134. Ugyanott az utókor elzarándokolt egy barlanghoz, a melyben N. ősei és ő maga is jószágaikat tartották; nemkülönben egy épülethez, a melyről azt mondották, hogy N. háza volt, s a melyben az örökifjú hősnek festett arczképét is őrizték. Ezen az arczképen kívűl még egy (ideális) képe volt N.-nak abban a cyclsuban, melyet Omphalion, Nicias tanítványa festett a messenei királyokról. Paus. 3, 31, 11. Ezekről a képekről önkénytelenül is kinálkozik az átmenet azokra a képzőművészeti ábrázolásokra, melyek N.-ra vonatkoznak, de jóformán csak a trójai események milieujében mutatják be. Nagyobbrészt vázaképek, de akad más jellegű emlék is (pl. a Tabula Iliaca), sőt a források Polygnotusról úgy is emlékeznek, mint a ki N. alakját Delphiben megörökítette. Paus. 10, 25, 11. A fennmaradt emlékek közül első helyen kell tárgyalnunk a Tabula Iliacát, melyen N. 1) lecsillapítja a már-már kardélre került vitát, mely Achilles és Agememnon között Briseis miatt kitört; 2) a vitát követő tanácskozásban a bősz Agamemnont csitítja és 3) kénytelen-kelletlen visszavonul Hector előtt (mind a három kép Jahn-Michaelisnél, Griech. Bilderchroniken). A fenmaradt vázaképek különösen azzal összeköttetésben mutatják be N.-t, a mint a trójaiak ellen vonuló Patroclustól búcsúzik (Epigenes vázaképe, Engelmann, Bilderatlas z. Homer’s Il. 72. ábra), utóbb pedig a barátját megbosszulni induló Achillest meleg kézszorítással bocsátja el a táborból (berlini vázakép Roschernél s. v. Nestor, 6. ábra). Mindakét képen N. fedetlen fővel, dús hajjal és szakállasan jelenik meg, ruganyos testét köpeny fedi, kezében díszes királyi botot tart. Ellenben azon a vázaképen, melyet Roscher a 7. sz. ábrán reprodukál, az atyját kereső Telemachust már istápra hajolva, görnyedten, fejére vont palástban fogadja. Az önálló és részben fennmaradt szoborművek közül említendő az achaiabeliek fogadalmi ajándékát képező olympiai csoport, melyet Onatas készített, s a mely azt a jelenetet ábrázolta, midőn az a kilencz hős, a ki Hector kihivása folytán harczra jelentkezik, N. tanácsára sorsot húzni készül. A hősök egy kerekded basison állottak, abban a helyzetben, a mint a sorsot várják, N. pedig előttük, sisakját a sorsoló pálczikákkal kezében tartva. Ezt a basist a Zeus-templomtól Keletre ki is ásták (Bötticher, Olympia, 19. tábla). Az etruriai falfestészet szintén ecsetjére vette N.-t, még pedig Nestur néven és Vulciban (ez idő szerint Romában, Noël de Vergers, l’Etr., 3, 23).