Nicias

NiciaV. – 1. Athenaei államférfiú, Niceratus fia. Mint előkelő és igen gazdag ember már Pericles életében tekintélyes állást foglalt el, halála után pedig az aristocrata párt egyenesen vezérévé tette, hogy legalább némileg ellensúlyozza Cleon befolyását. Plut. Nicias 2. Tagadhatatlan, hogy tehetséges, igen becsületes és józan államférfiúnak bizonyult, de ép ezért Cleon ellenében nem tudott sikeresen működni. Mint hadvezér is sokkal lassúbb és megfontolóbb, sokkal határozatlanabb volt, semhogy energikus fellépéssel, gyors elhatározással a pillanat előnyeit ki tudta volna használni. Főereje rengeteg vagyonában volt, melyből korlátlanul költekezhetett, de úgy látszik, hogy a kellő önbizalom is hiányzott nála, inkább félt a néptől, mintsem hogy ura tudott volna lenni. Kétes esetekben a jósokhoz fordult és ezek által igyekezett a népre hatni, úgy hogy e maitt állandó gúny tárgya volt a comoediaíróknak. Aristoph. equ. 1–147. Thuc. 7, 50. Plut. Nic. 5. Már Pericles idejében többször működött mint tekintélyes hadvezér, 427-ben pedig egy szerencsés hadjáratban elfoglalta Minoa szigetét; a következő évben sikertelenül ostromolta ugyan Melus szigetét, de kárpótlásul Oropusnál partra szállva mégis sikerült meghódítania Tanagrát. Thuc. 3, 51. 91. Minthogy azonban már ekkor a Spartával kötendő béke felé hajlott, a Sphacteriánál szorultságba jutott spartai sereg ellen nem őt, hanem Cleont küldötték, ki a szigetet óriási szerencsével bevette és megadásra kényszerítette. Plut. Nic. 7. 8. Cleon halála után végre sikerült N.-nak a róla nevezett békét megkötnie 421 aprilis havában. Plut. Nic. 9. A nyugalomnak azonban nem sokáig örülhetett, mert hatalmas vetélytársa támadt Alcibiadesben. Így történt, hogy N. a siciliai hadjáratot, bár nagyon ellenezte, nem tudta megakadályozni, sőt Lamachusszal és Alcibiadesszel együtt az expeditio élére kellett állania 415-ben. Thuc. 6, 9. Az egyetértés hiánya miatt azonban sikertelenűl húzódott a vállalat egész addig, míg végre Alcibiadest vissza nem hívták. Plut. Alc. 18. Ekkor N. megtámadta Syracusaet és sikerült győzelmet kivívnia, de győzelmét nem tudta jól kihasználni; a következő tavaszszal ismét Syracusae ellen ment, elfoglalta Epipolae városrészt, s oly szorultságba hozta a syracusaeieket, hogy azok már-már a város feladásáról kezdtek gondolkozni. Thuc. 7, 2. Ekkor azonban Gylippus vezérlete alatt segítséget kaptak Spartából s oly sikerrel küzdöttek N. ellen, hogy ez kénytelen volt visszavonulni. Szövetségesei közül sok elhulott, s a sok gond és törődés különben is annyira kimerítették, hogy (miután Lamachus már előbb meghalt volt) újabb segédcsapatokat kért Athenaeből s egyúttal beadta lemondását. Plut. Nic. 19. Az athenaeiek csakugyan küldöttek segítséget Eurymedon és Demosthenes vezetése alatt és így sikerült N.-nak helyzetét egy kissé megerősítenie 413-ban. Thuc. 7, 42. Most már újabb bátorságot nyert, de csak rövid ideig tarthatta magát; az egyik tengeri csatában elesett Eurymedon, a másikban pedig, melyet Demosthenes vezetett, majdnem az egész hajóhad megsemmisült. Thuc. 7, 52. Most már nem volt más hátra, mint a meglevő sereggel (40,000 ember) visszavonulni. E visszavonulásnál N . igazán nagynak és erősnek mutatta magát. A seregnek éhséggel és szomjusággal küzdve ellenséges területeken kellett vonulnia Észak felé, N., bár maga testileg, lelkileg beteg volt, ez óriási veszélyben nem vesztette el hidegvérét, mindenütt biztatott, bátorított s így vezette a visszavonulást. De már késő volt; a syracusaeiek a hatodik napon Demosthenest az utócsapattal együtt elfogták, a nyolczadik napon pedig az Asinarus folyónál N. is megadta magát, 413 sept. 10-én. Thuc. 7, 85. Seregének egy része a harcztéren maradt, a többi mint fogoly a latomiákban lelte halálát, magát N.-t pedig Demosthenesszel együtt lefejezték Syracusaeben. Thuc. 7, 86. Plut. Nic. 28. Fiát Niceratust, ki szintén igen gazdag volt és barátságos, humanus érzelmeiről volt ismeretes, a 30 zsarnok idejében kivégezték. Xen. Hell. 2, 3. 9. – 2. Pyrrhus orvosa, ki Fabriciusnak azt az ajánlatot tette, hogy jó pénzért megöli a királyt. – 3. Nicomachus fia, athenaei festő a Pericles és Nagy Sándor közti időből. Különösen híres volt fény és árnyék ábrázolásában. Egyik festményéért, a homerusi Necuia-ért 60 talentumot igért Ptolemaeus aegyptusi király. Voltak történelmi, mythologiai festményei, de különösen szeretett női képeket festeni (Calypso, Andromeda, Io stb.); állatalakjai közül igen sikerültek voltak a kutyák. Paus. 3, 19. Plin. 34, 8. 35, 4. Ael. v. h. 3, 31. – 4. Szónok Graecia Magnából, Lysias tanítója. – 5. Nic. Curtius, római grammatikus Cos szigetéről, Cicero és Pompejus barátja. Cic. Att. 7, 3, 10. 14, 9, 3. – 6. Orvos és epigrammaíró, Miletusból, Theocritus barátja. – 7. Nicopolisi orvos, Plutarchus idejében.