Nigidius

P. Nig. Figulus, Cicero kortársa és barátja, született 98 körül Kr. előtt. Nagy kiterjedésű tudományossága mellett, a mely miatt Varro mellé állították (Gell. 4, 9, 1), különös hajlammal bírt elméskedő okoskodásra és mindenféle titkos és rejtett bölcselkedésre, a mi egész tudományos működésének csodálatosan mystikus jelleget adott és műveit korán elfeledtette. A titkos tanok iránti szeretete a pythagoreusok bölcselkedésére vezette és Cicero (Tim. 1) dicséri őt, mint annak helyreállítóját. Ezenkívül pontos ismeretével birt az astrologiának és jövendölgetésnek, melyet gyakorolt is. Erre vonatkoznak művei közül de extis és de auguriis. Theologiai kutatásait a legalább 19 könyvből álló de dis czímű művében foglalta össze. Azonban nemcsak ezen művei, hanem nyelvtudományi tanai sem igen találtak visszhangra. Commentarii grammatici czímű tudományos műve minden rendszer nélkül való grammatikai megfigyelések gyűjteménye volt, legalább 28 könyvben. Ép oly kevéssé voltak elterjedve de sphaera czímű csillagászati és de animalibus írt művei. Az állami tisztségekben praetorságig vitte 58-ban Kr. e. Cic. Qu. fr. 1, 2, 5. A Caesar és Pompejus közti háborúban az utóbbi pártján volt és ennek legyőzetése után számkivetésbe került (Cic. fam. 4, 13), a hol meg is halt 45-ben Kr. e. Műveinek töredékeit kiadta Swoboda (1889); monographiát írt róla Hertz M. (1845).