Ninus

NinoV, NinoV, – I. ’O N., az a király, kit a monda, melyet főleg Diodorus Siculus (2, 1 sk.) tartott fenn számunkra Ctesias nyomán, Semiramisszal (SemiramiV) az assyriai birodalom élére állított. Maga a birodalom a régiek szerint 1306 esztendeig, Kr. e. 2189–883-ig állott fenn. N. a monda szerint 17 év alatt Ázsiának minden népét, a bactriaiak és indusok kivételével, meghódította, azután a Niniveh nevű nagy várost építtette a Tigris partján, sőt utóbb nejének Semiramisnak segítségével a bactriaiak fővárosát is elfoglalta. A trónon a hagyomány szerint előbb Semiramis, majd gyermekük, Ninyas követte. Strab. 2, 80. 84. 16, 737. Az egész elbeszélés mondai jelleme már abból is kitetszik, hogy a régi irók az assyriai és babyloni, medus és perzsa királyoknak számos fényes tetteit és emlékműveit az első uralkodópár alakjára halmozzák, míg annak utódairól a Dercetadesről semmi fontos dolgot nem tudnak. Just. 1, 2. Bizonyos, maga N. csupán Niniveh városának hrwV epwnumoV-a, míg Semiramis mondai alakja kicsapongó szerelmében meg gyilkolási vágyában anyjának Derceto Astarte istennőnek kettős természetét tünteti fel. Az még nincs eldöntve, hogy miképen áll a dolog a Herodotus (1, 184) említette Semiramisszal, egy babyloni királynéval, a ki állítólag öt emberöltővel élt Nitocris előtt; hogy vajjon történeti személy-e és ez esetben az ékiratokban említett Sammuramattal, III. Ramman nirari (Kr. előtt 811–783) assyriai király nejével vagy nem. – II. ‘H. NinoV, az assyriai ékiratokban Ninua; az Ó Szöv. Ninveh nyomán rendesen Ninivehnek nevezzük, másként még Ninuának is hivták; Assyria fővárosa a Tigris balpartján, a mostani arab Moszullal szemben, mely a Tigris és nagy Zabatus (Lycus) képezte sarokban épült. A monda szerint Ninus építette; az ékiratok már Kr. e. 1760-tól fogva vagy még ennél is korbban említik. Fővárossá azonban csak később lett Asur (m. Kalat Szergal) helyett; de III. Totmes (Tutmosis) aegyptusi király már említi a várost (1590–60 között). Virágzása idején lehetett körülbelül 200.000 lakósa. 606-ban Cyaxares, Media ura, és a babyloni Nabopalassar elpusztíttoták és felégették. Az egykor oly híres világváros emléke oly hamarosan feledésbe ment, hogy Xenophon a hatalmas romok mellett való elvonultában (400) csak a medusok és perzsák régi harczairól hallott valamit (an, 3, 4, 7 sk.); a város közvetlen közelében vívott gaugamelai csata leirásában pedig a romokat meg sem említik. Strabo (i. h.) N.-ról mint eltünt városról beszél. Régi városként említik Plinius (6, 13, 16), Tacitus (ann. 12, 13) és Ammianus Marcellinus (14, 8, 7). A középkori arab földrajzírók is megemlélkeznek a romokról. Az egykor oly büszke és hatalmas város maradványai az utolsó évtizedekben ásattak ki. Az első, ki a Moszul átellenében a Tigris mellékén emelkedő dombokban ráismert N. romjaira, Rich angol ügynök vala. Az ásatásokhoz azonban Botta franczia consul fogott hozzá mint első 1843–45-ben, mikor Mohl Gyula orientalista szaván indulván legelőször Khorzabádban kezdte el az ásatásokat, a hol 1850–51-ben Place építész példáját követte. Időközben az 1845–47-ik években az angol Layard kutatott Nimrudban, hol Aszurnazirpal palotájára, továbbá III. Tiglath Pilesszar és Asszarhaddon palotáira bukkant; majd 1849–51-ig Kujundsikban ásatott, hol Szanherib palotáját találta meg. Segédje Hormuzd Rassam és utóda Loftus 1851–54-ig tovább folytatták az ásatásokat Kujundsibkan és meglelték Aszurnazirpalnak egy másik palotáját és cseréptéglákra írt királyi könyvtárát. 1873–76-ig Smith György vezette Kujundsikban és Kelahban az ásatásokat, őt pedig 1877–82-ben H. Rassam váltotta fel. – Az ásatások eredménye meglepően dús volt. Niniveh pusztulásakor a meggyuladt tetők gerendái lezuhantak ugyan és a falak felső téglasorai is szétmállva hullottak alá, azonban épen ez által beborították az épületek alsó részeit, a padlót (az 572. ábra, növénydiszű assyriai padló Kujundsikből; ugyanazon az 573. ábra, palota kapudisze; mindkettőnek zománczos tégla ékitménye gazdag és változatos növényutánzatot és geometriai diszt mutat) és részben a falakon elhelyezett domborműveket (az 574. és 575. á., assyriai előkelő férfiú és eunuch, dombormű Nimrudból), zománczczal festett képeket (az 576. á. zománczos téglákból való festett friz harczosokkal, Nimrudból, halványsárga alapon; a harczosok teste halványbarnás, ruhájok zöldes, szakállok és hajok feketére van festve) és feliratokat, úgy hogy a törmelék eltávolítása után a királyok és az istenek szobrai, úgyszintén a kőből vésett állatszobrok (577. á., oroszlán Nimrudból),vadászati jelenetek és csataképek, ünnepi menetek és fényes lakomák, általában a rég elenyészett nép műveltségi élete többé-kevésbbé felismerhető alakban támadt fel a föld mélyéből. Niniveh az ujabb ásatások nyomán három szomszédos városból állott, melyeket nem kötött ugyan össze közös fal, a mennyiben azonban közöttük villák, majorok és kertek terültek el, a szemlélő előtt mégis úgy látszott, mintha e városok egy egésznek volnának részei, a mint ezt az Ó Szövetség (Mózes 1. könyve 10, 12) is állítja. Voltaképen azonban Niniveh nem volt az az egyetlen óriási és hatalmas fal által védett roppant kiterjedésű város, a minőnek a rege hirdeti és falainak hossza nem haladta meg a 15,5 kilométert. De még így is a keleti őskor egyik legnagyobb és legvirágzóbb városa vala, melylyel legfölebb Babylont hasonlíthatjuk egybe. 1) Középütt volt a tulajdonképeni Niniveh, Xenophon Mespilája l. ezt), épen szemközt a mai Moszullal. Kerülete 10 km. volt. Északra a m. Kujundsik azaz bárányka) nevű dombhelyen Sanherib és Asurbanipal palotája állottak, melyeknek romjaiban ezer meg ezer agyagtáblát leltek, mint a királyok nagy könyvtárait. 2) A 30 km.-nyi távolságban Délre fekvő m. Nebi Junusz (azaz Jónás proféta) nevű domb helyén egy másik ősrégi székhely állott: Kalah (Kalakh, ma Nimrud, arabul Szelamijeh), a Xenophon említette Larissa, a melyet I. Salmanassar alapított Kr. előtt 1300 körül. II. Salmanassarnak egy palotájában egy körülbelül 2 m. magas, fekete bazalt obeliscust fedeztek fel, melyen különböző országok adólajstromai voltak feljegyezve, s a többi közt majmok, tevék, oroszlánok, egy elefánt, egy orrszarvu stb. alakjai voltak láthatók. Niniveh és Kalakh között az Ó Szöv. (Móz. 1, 10, 12) még egy Rezen nevű helységet említ, körülbelül a m. Szelámijje tájékán. 3) 25 km.-nyire Északra Ninivehtől, a m. Khorszábádnál, a Sargon király által Kr. előtt 712–706-ban épített harmadik városrész, Dur Sarrukin feküdt; alakja derékszögű négyszög, kerülete 7 km. vala. Ény.-i oldalán a nagyszerű, külön faltól körülvett királyi palota tündöklött, mely a 24 méter vastag, 170 toronynyal felszerelt városfalból mintegy kiszögellt. Az összes épületek alapja kátránynyal bevont téglákból állott, melyeket kivülről terméskövekkel vettek körül. Ezen alapon emelkedett azután maga az épület, melynek falai szintén téglából épültek; ezért emlegetnek annyi javítást és megujítást, a mikor is a falakba erősített domborművű lapokat valószínűleg egyszerűen megfordították és másik oldalukra uj képet faragtak. Az épületek egyes helyiségei (Sargon palotájában 200-nál több van) udvarok körül csoportosulnak és gerendákból álló tetőzetük miatt gyakran aránytalanul keskenyek. Kapuikban óriási emberfejű és szárnyas bikák és oroszlánok őrködnek (578. ábra). – Irodalom: Rich C. J., Narrative in Kordistan and the site of ancient Niniveh, London, 1836. Botta P. E., Lettres sur les decouvertes de Khorsabad, Journ. Asiatique, 1843–45. Botta et Flandin, Monuments de Ninive Paris, 5. köt. 1846–50. Layard, Niniveh and its remains London, 1848. 2. series, 1849–53. Chesney F. R., The expedition for the survey of the rivers Euphrat and Tigris London, 2. köt. 1850. H. Rawlinson, Cuneiform Inscriptions of Babylonia und Assyria London, 1850. I. Fergusson, Palaces of Niniveh London, 1851. Layard-Meissner, Bericht über die Ausgrabungen in Niniveh Leipzig, 1852. Layard, Discoverie in the Ruins of Niniveh, Second Expedition, London, 1853. J. Oppert, Expedition scientifique en Mésopotaime 1851–1854. Paris, 2 köt. 1858 és 1862. Vict. Place, Ninive et l’Assyrie, 2 köt., Paris, 1866–69. Továbbá Maspéro, Lenormant, Duncker kézikönyvei a keleti Őskor- (illetőleg Ókor)-ról. Smith G., Assyria (Lond. 1877). Buddensieg, Die assyrischen Ausgrabungen stb. Heilbronn, 1880. Hommel kézikönyve, Assyria- s Babyloniáról, Oncken, Gesch. in Einzelndarstellungen. Rassam, Excavations and discoveries in Assyria, London, 1882. Perrot-Chipiez, Histoire de l’art dans, l’antiquité 2. köt. La Chaldée et l’Assyrie, Paris, 1883, németül Pietschmanntól, Leipzig. T. G. Pinches, Assyrian Antiquities, London, 1883. Lenormant-Babelon, Hist. ancienne de l’Orient, 4. köt.: Les Assyriens et les Chaldéens, Paris, 1885. Tiele, Babylonisch-assyr. Gesch. (2 k. Gotha, 1886–88). Kaulen Fer., Asszyria és Babylonia, Temesvár, 1891. Lincke A., Assyrien und Niniveh in Geschichte und Sage seit d. J. 607/6 vor Chr. Berlin, 1893. Bezold C., Assyrien, a Pauly-féle Realencyclopädiában, 2. köt. 1896.