Nomenclator

megnevező, többnyire jó emlékezőtehetségű s jó személyismerő rabszolga, a ki urának megnevezte az utczán járó-kelő embereket s a házánál megjelenő vendégeket vagy tisztelgőket. A köztársaság idejében volt ez szokás kimenet alkalmával, kivált a hivatalra pályázóknál. Cic. Att. 4, 1. 5. Mur. 36. Egy törvény, talán a lex Aurelia de ambitu (Kr. e. 70-ben), megtiltotta a candidatusoknak n.-ok alkalmazását. Plut. Cat. min. 8. De a császárkorban is használnak n.-okat részint az utczán, részint pl. a császárok a kihallgatásra bocsátott személyek bemutatására (ab admissione). Az ifjabb Pliniusnak kettő is volt (ep. 2, 14, 6). Előkelő asztaloknál is alkalmaztak n.-t, egy élő étlapot, a ki a feltalált ételeket megnevezte s ajánlta a vendégeknek.