Nortia

(Bergk szerint a. m. Nevortia = Atropus), latinos formája egy etruscus istenasszony nevének, a kit az emberi sors intézőjének tekintettek és különösen Volsiniiban és Ferentinumban részesítették kiváló tiszteletben. Volsiniiben évenkint egy-egy szent szöget vertek be (indices numeri annorum), ép úgy mint Romában is a Juppiter Capitolinus templomában. A szögek beverése a sors megmásíthatatlan határozatának jele, a mint hogy a rómaiak N.-t egyáltalán egyazon szerepűnek vagy legalább is hasonlónak vették Fortunával, Salusszal és Nemesisszel. Mellékneve a Magna Dea (firenzei felirat, Reines. 1, 134). Juvenalisnak egy helyére (10, 74) s a rája vonatkozó magyarázatokra támaszkodva mondhatjuk, hogy mindenütt, a hol az etruscus Fortunáról van szó, szintén N. értendő. V. ö. Müller, Etrusker 2², 52 skk. Preller, Römische Mythologie, 506 skk. ll. Deecke, Etrusk. Forschungen u. Stud. 3, 146 skk.