Annulus, anulus.

Rómában eleinte csak vasgyűrűket hordtak s inkább csak pecsételés czéljából. Később az aranygyűrű, (a jus annuli aurei) lett általános kitüntető jelvénye a senatoroknak, nagyobb magistratusoknak, majd a lovagoknak. A plebejusok csak vasgyűrűt hordhattak, csak kitűnő szolgálatokért kapták meg a jus-annuli aurei-t, mi által, ha censusuk megvolt, lovagokká lettek. A császárok korában a gyűrűk viselése mind általánosabb lett, Severus és Aurelianus már összes katonáiknak megadták rá a jogot. De így a jelentőség is megváltozott, mert még az arany gyűrű az első császárok korában még mindig az ingenuitásnak volt jele, Hadrianus óta csak fél, közvetett ingenuitást jelent, azaz a jogot, hogy viselője hivatalt elnyerhetett s a lovagi rendbe fölküzdhette magát. Eleinte csak egy gyűrűt hordtak a balkéz negyedik ujján, később mindkét kézen és több ujjon. A gyűrűk drágakövekkel kirakva, s istenek, ősök, császárok mellképével vagy más események rajzával voltak ékítve. Általánosan használták a gyűrűket leveleik lepecsételésére, s a tolvaj rabszolgák ellen a pincze, éléskamra, szekrények stb. lepecsételésére. A vőlegény is menyasszonyának gyűrűt (a. pronubus) adott. Gyászkor letették. Liv. 9, 7. A vasgyűrűket a görögök is ily czélokból viselték, innen sjragideV. Aristophanesnél (Nub. 332. Eccl. 632) drága gyűrűk hordása piperkőczség jele.