Antaeus

’AntaioV, mythikus óriás, Posidonnak és Gének (Föld) fia; születésénél fogva győzhetetlen volt a birkózásban, mert mihelyt földhöz csapták, anyjától a földtől az érintkezés folytán uj erőre kapott. Minden idegent arra kényszerített, hogy vele birkózzanak, s a legyőzötteket megölte. Büntetésül ugyanigy tett vele Hercules, a ki a birkózás közben a levegőbe emelte és ott fojtotta meg. Sirját Tingis mellett mutogatták Mauretaniában. Apollodorus, II. 5, 11. A hellenistikus korban egyptomi görögök Antaeust valami felső-egyptomi istennel azonosították s az utóbbinak szentelt várost Antaeupolisnak nevezték. v. ö. a templomfeliratot Corpus Inscript. Graec. III. 4712 és a gau-el-kebiri falfestményeket, Zeitschr. für aegyptische Sprache u. Alterthumskunde, XX. évf. 1882. 135 skk. II. A történetét, különösen a Herculesszel való birkózás mozzanatait a képzőművészet teljesen kimerítette. Az emlékek összefoglalását l. Roschernál, Ausführliches Lexikon, I. 2206, 2230, 2245.