Oases

’OaseiV, AuaseiV (az aegyptusi Uach szótól, mely = telepítvény) nevet viselnek azok a termékeny és forrásvízben gazdag földdarabok, melyek Aegyptustól Nyugatra a libyai sivatag homoktengeréből kiválnak. Különösen hármat említenek közülök: 1) a kis oasis, mely Közép Aegyptushoz tartozik, Oxyrrynchus (ma el Baharije) városától 7 napi járásnyira; 2) a nagy oasis, Felső Aegyptushoz számíttatik, szintén 7 napi járásnyira van Thebaetől; Herodotus (3, 26) nhsoV Macarwn-nak nevezi és poliV ’OasiV-át említi, ma el Charge; 3) az Ammonium (l. ezt). Az oasisokat elszigetelt fekvésük és rossz levegőjük miatt már a császárok idejében számüzetési helyekül használták. Lakosaik libyaiak voltak, később aegyptusiakkal és kevés göröggel keverve; a tovább Nyugatra fekvők s a régiek előtt is ismeretes oazisok (pl. Augila, Phazania) ezen elnevezés alatt nem említtetnek. Strab. 2, 130. 17, 791. 813. Rohlfs (1875), Dümichen (1877) és Brugsch (1878) iratai.