Obligatio

fogalma alá esett eredetileg nemcsak a személyi lekötöttség, hanem pl. valamely dolognak elzálogosítása is (obligatio praediorum). Később azonban a jogfejlődésben azon viszonyt fejezi ki, mely két személy közt azáltal jön létre, hogy az egyik (debitor) a másikkal (creditor) szemben pénzben kifejezhető személyi kötelezettséget vállal (quae pecunia lui praestarique potest) úgy, hogy ennek keresetjoga támad amazzal szemben. A magánjogban eleinte csak az ú. n. obligationes civiles (pl. nexum, stipulatio) jöttek tekintetbe; később azonban a praetor érvényt szerez a jus gentium kötelmeinek is (obligationes honorariae). A mely kötelem keresettel (actio) érvényesíthető, az civilis, a melyik keresettel nem érvényesíthető, az naturalis obligatio.