Ogygus, Ogyges

’WgugoV, ’WgughV, boeotiai törzsökös hős, a kiben úgy látszik Posidonnak egy ősrégi istentiszteleti melléknevét személyesítették meg. Atyja Boeotus, más hagyomány szerint Posidon, anyja Alistra vagy Termera; ő maga a boeotiai helyi mondában a hectenek királya, a thebaei földnek első uralkodója, mely területet róla Ogygiának is nevezték. Paus. 9, 5, 1. Midőn a hectenek, O. alattvalói, egy dögvésznek áldozatául estek, helyüket a hyasok és aonok foglalták el, a kik szintén benszülött boeotiai törzsek voltak; ezeket a phoeniciai haddal jövő Cadmus győzte le; a hyasok a vereség után elmenekültek; az aonok ellenben meghódoltak és a győztesekkel összekeveredtek. O. alakja e szerint összeforr Thebae őslakosságával, a mi később is minduntalan kitetszik. Thebae kapui közül a legrégibb róla van elnevezve, közelében mutogatták a mesés király sírját. Schol. Apoll. Rhod. 3, 1178. Schol. Eur. Phoen. 1113. A költők róla nevezik el Thebaet (Ogygiae) és a thebaeieket. A gyermekek is, kiket neki tulajdonítanak, Boeotiára utalnak bennünket. Három leányt származtatnak tőle, nevök: Alalcomenia, Aulis és Thelxinoea (az első kettő boeotiai városok mesés alapítójának neve, az első azonkívűl Athena istenasszonyt is jelenti). E három leányon kívűl Cadmust is tőle származtatták. O. mythusa Boeotiából átszármazott Atticába, a hol Eleusisnak atyja (Paus. 1, 38, 7), majd Lyciába és az aegyptusi Thebaebe; néha úgy is előfordul, mint a Titanok királya, sőt az istenek ura és parancsolója. Theophilus ad Autolycum 3, 29. Müller, Fragm. hist. Graec. 3, 517, 2. Tzetzes Hes. theog. 806. A legérdekesebb mozzanat O. mythusában az, hogy az ő korához kötik az első nagy árvíz emlékét, melyet róla is neveznek, s a mely abban állott, hogy a Copais tó (mely különben hirtelen áradó-apadó természetével élénken emlékeztet a Fertőre) elárasztotta Boeotiának legnagyobb részét. O. árvize után másodiknak a Deucalion-féle következett, harmadiknak a Dardanusé. O.-szal egyetemben az özönvíz hagyománya is átszármazott Atticába, a hol Athenaeben még azt a hasadékot is mutogatták, a melyen az özönvíz lefolyt. Paus. 1, 18, 7. Egyes ünnepségek is erre az özönvízre emlékeztetnek (a Hydrophoriák, az Anthesteriák harmadik napja), habár ezeket később inkább a Deucalion-féle özönvízre vonatkoztatták. L. Diestel, Die Sintflut und die Flutsagen des Alterthums (Berlin, 1871, p. 21). Usener, Die sintflutsagen, p. 43 skk. Hartung, Religion und Mythologie der Griechen 2, 53 skk. Movers, Die Phoenizier 2, 2, 62. Preller-Robert, Griechische Mytholigie 1⁴, 31 skk.