Olea

elaia, a görögöknél nagyrabecsült olajfa, Athenának szentelve (Verg. g. 1, 18), különösen Atticának főterméke, a mint a mythus szerint is az Attica birtokáért folyó versenyben Athena az olajfának mint Atticára nézve leghasznosabb ajándéknak megteremtésével győzte le Posidont. Atticában az olajfák törvényes oltalomban részesültek, sőt azon olajfák, melyek az Athena által az Acropolison támasztott olajfától származtak, még ha magánbirtokon voltak is (moriai), Athenának voltak szentelve és az Areopagus felügyelete alatt állottak, mely termésüket bérbe adta. A ki ily fát kivágott, száműzetéssel és birtokának elvesztésével bűnhődött. Saját olajfáiból az athenaei csak kettőt vághatott ki évente. Az olajfa ágai a békének és engesztelésnek symbolumai, s a icetai, supplices, ily ágakat vittek kezökben. Liv. 24, 30. 29, 16. Az olajfát Italiában is nagyon termelték (Plin. 15, 3, 4), különösen Venafrum és Tarentum vidékén. Hor. od. 2, 6, 15. Az olajszüret october végétől januariusig tartott, s az olajat ételek készítésénél (Hor. sat. 2, 2, 59 skk.), a test bekenésére fürdőkben és a palaestrában (Hor. sat. 1, 6, 123. Verg. A. 5, 135), a mécsesekben (Hor. sat. 1, 6, 124. Cic. Att. 13, 28) s az áldozatoknál használták. Az olajbogyó egyaránt ott volt a szegények és gazdagok asztalán. A vad olajfa, oleaster, agrielaia, alacsonyabb növésű, tüskésebb ágú, kisebb és fanyarabb bogyókkal. Leveleiből készítették a koszorúkat az olympiai győztesek számára.