Oribasius

’OreibasioV, hírneves orvos és kiváló szakíró, a byzantiumi orvosi iskola egyik legjelesebb képviselője a negyedik évszázadban Kr. u. Életrajzi adatait egy kitünő kortársa és barátja Eunapius (l. o.) örökítette meg bio jilosojwn cai sojistwn cz. művében. O. előkelő családból 326-ban a kisázsiai Pergamumban született; orvosi tanulmányait Alexandriában végezte, a hol a cyprusi Zeno, a kitünő ecletikus orvos volt mestere. Azután Athenaeben telepedett le és itt alkalma nyilt megismerkedni Julianus Apostata későbbi római császárral, a ki a byzantiumi udvartól száműzve a tudományoknak és művészeteknek szentelte munkásságát. O. annyira megnyerte Julianus rokonszenvét, hogy nem csupán orvosa, hanem minden ügyben bizalmas tanácsadója és meghitt barátja lett. Midőn II. Constantius császár Julianust mint egyetlen életben maradt férfirokonát a caesari méltóságra emelte, O. elkisérte őt a galliai háborúba, a mint pedig Julianus 360-ban a császári trónra lépett, O.-t Byzantum quaestorává nevezte ki. O. császári barátját a perzsák elleni hadjáratba is elkisérte, a hol Julianus 363-ban életét vesztette. Azon bizalmas viszony miatt, a mely O.-t Julianushoz fűzte, ennek utódai Valens és Valentinianus társcsászárok O.-t száműzték. O. ekkor a keleti gótokhoz menekült és ott orvosi tudásával oly fényes hírnevet vívott ki magának, hogy az uralkodók kénytelenek voltak engedve a közhangulatnak O.-t visszahivni és gazdagon kárpótolni üldöztetéseért. Ezután O. haláláig, mely valószínűleg 403-ban következett be, Constantinopolisban folytatta orvosi működését. Julianus császár kezdeményezésére egy Photius szerint hetven, Suidas szerint hetvenkét könyvből álló nagy orvosi gyüjtőmunkát írt sunagwgai iatricai (collectanea medicinalia) czímmel. Ezen művének megszerkesztése czéljából majdnem az összes jeles orvosírókat felhasználta, a kik Hippocratestől kezdve az ő koráig éltek; mindezeknek munkáiból bő kivonatokat készített, minden egyes fejezetben pontosan megjelölte a forrásműveket, a melyekből merített. Ekként O. számos kiváló ókori írónak tanait, a kiknek művei elvesztek, legalább részben megmentette az utókor számára. O. maga az egyes fejezetekhez bevezető és kisérő magyarázatokat fűzött, és úgy ezeknek megirásában mint a kivonatok megválogatásában és összeillesztésében bámulatos olvasottságot, bő tapasztalást és éles megfigyelőképességet árult el. O. többke között igen helyes útmutatásokat adott a dajkák megválasztására, továbbá a gyermekek kellő testi nevelésére, melyről azt hangoztatta, hogy ez a normalis szellemi fejlődésnek alapja, valamint kiemelte azt is, hogy a gyermekeket a hetedik éeltévük előtt nem szabad szellemi munkára fogni. Szerfölött sajnálandó, hogy ennek a becses orvosi encyclopaediának kb. kétharmad része elveszett, a mennyiben csupán az első 15, továbbá a 24. 25. valamint a 44–50. könyv maradt fenn. A 46. 47. könyvet legelőször Coccni adta ki egy firenzei kézirat nyomán 1754-ben, a 44. 45. 48. 49. és 50. könyvet pedig 1831-ben Romában Mai bibornak adta ki a vaticanói könyvtárban talált kézirat alapján. O. kbl. két évtizeddel nagy művének megirása után fiának Eustathius orvosnak kivánságára ebből egy kilencz könyvből álló kivonatot készített sunojiV czímmel, melyet első sorban utazó orvosok kézikönyvének szánt; ezen mű csak latin fordításban ismeretes. Ugyancsak csupán latin fordításban jelent meg eddig nyomtatásban O.-nak egy másik kivonatos munkája, a négy könyből álló euporiosta v. Suidas szerint proV touV aporountaV twn iatrwn, melyben a könnyen beszerezhető házi gyógyszereket ismertette, és a mely művét Eunapiusnak ajánlotta. O. többi művei, nevezetesen a peri paJwn és a peri basileiaV czíműek elvesztek. O. műveit legelőször Rasarius rendezte sajtó alá 1554-ben Veneziában. Azóta számos kiadása jelent meg, de mind töredékesek; a legtökéletesebb az a kiadás, melyet Bussemaker, Daremberg és Molinier szerkesztettek és a mely 1851–76-ban jelent meg Parisban hat kötetben, franczia fordítással és beható tudományos magyarázatokkal ellátva. O.-nak egy igen értékes és O. eddigi kiadói által föl nem használt görög kéziratát a budapesti nemzeti múzeum könyvtárában őrzik Oribasii opera varia graece manuscripta, fol. 9. sz. jelzéssel. Ez a 109 levélből vagyis 318 oldalból álló codex a 15. vagy 16. évszázadból származik és az Eustathiusnak ajánlott synopsis befejező részének, továbbá az Eunapiusnak ajánlott euporista cz. műnek teljes eredeti görög szövegét tartalmazza, mely eddig még meg sem jelent nyomtatásban. Eunap. vitae sophist. Phot .cod. 216–219. Suidas s. v. Fabric. Bibl. gr. 9, 451. 12, 641. 13, 353. Meyer, Gesch. d. Botanik 2, 261–273. Krumbacher, Gesch. d. byzant. Litter. 263. 614.