Ormuzd

’WromazhV, ’WromasdhV, másként Ormazd, az Avesztában és az ó perzsa feliratokban Aura mazda, assyriai nyelven Ahuruma mazda, a régi perzsák legfőbb és tulajdonképen egyetlen istene (Mazdao), a világosság elve, a világ teremtője és fenntartója, minden élet kútfeje, az igazság és tisztaság istene. Melléje más jó szellemek sorakoztak, talán az ő tökéletes tulajdonságainak megszemélyesítői, kivált a hét amésa-szpenta (halhatatlan szent); utóbb ezekhez a szellemek, angyalok nagy száma járult, kik csak a Kr. e. 4. sázadtól kezdve jutnak nagyobb jelentőségre. O.-dal és a világosság birodalmával teljes ellentétben áll Ahriman (az Avesztában s az ó perzsa feliratokban angormanje), a mai magyar mondáinkban Ármány, a sötétség és hazugság, a terméketlenség és a halál ura, meg az ő daévái (újperzsául a dív-ek), a gonosz szellemek, a kik hatalmukat mindennemű rossz előidézésére fordítják. Az egész világ fejlődése folytonos küzdelemben halad előre: az anyagi világ körében az embernek is együtt kell küzdenie, főfeladata szigorú tisztaságban és igazságban élnie, azonban a műüvelődésben is kell haladnia és azt tehetségeihez képest előmozdítania. Az idő folyamának végén a jó elv győzelemre jut, s akkor a jók jutalomban részesülnek, a gonoszok ellenben bűnhődnek, és bekövetkezik a tökéletes világrend. Plut. Is. 46 Alex. 30. V. ö. Justi, Gesch. des alten Persiens. 71 sk. l. Tiele C. P., Gesch., der Religion im Alterthum (2. köt.). Geiger és Kuhn a Grundriss der iranischen Philologieben (2. köt., 1896). Darmestetter, Ormazd et Ahriman (Paris, 1877).