Orosius

Paulus, a gallaeciai Bracara presbytere, felkereste 414-ben Augustinust s Hieronymust Palaestinában; az otthoni hadi zavargások hire őt ismét Africába vitte vissza, hol nyomát veszítjük. Ezen utazása alatt írt egy commonitorium de Priscillanistis et de Origenis errore czímű munkát, melyre Augustinus felelt, továbbá egy liber apologeticust Pelasgius ellen, és 417–18-ben írta főmunkáját, hi toriarum adversus paganos l. VII, annak a kimutatására, hogy nem a kereszténység behozatala és a pogány cultus megszüntetése volt az oka a római birodalom hanyatlásának s az emberiség szenvedéseinek. A gyorsan megírt compendiumszerű munka csaknem kizárólagosan a háborúk és szerencsétlenségek történetére szorítkozik és túlhajtja a tényeket; az irály tarka, de alanyi melegség is van benne. – Irodalom: Ed. Haverkamp, Lugduni Batavorum, 1738. Migne, Patrol. Lat. 31. 42. Zangameister, Vindobonae, 1882 (Corp. script. eccl. Lat. 5), Schepsz, ib. 1889 (Corp. 18). Moczner, De Orosii vita eiusque hist. ll. VII, Beorlini, 1844. Méjean, P. O. et son apologétique contre les paiens, Strassburg, 1862.