Osiris

’´OsiriV (aegypt. Us iri, Us ra, User; a m. a szemfény ereje), aegyptusi istenség, a kit a görögök a hellenismus korában Dionysus-Bacchusszal azonosítottak, a mi természetesen mindkét istenalaknak eredeti mythologiai természetére erősen átformáló hatással volt. Mint aegyptusi istenség O. az enneasnak (kilencz főistenségnek) ötödik tagja, legidősebb amaz öt gyermek közül, a kik létöket Setnek és Nutnak köszönhetik. Ámde O. maga «nagyobb atyjánál és hatalmasabb anyjánál». Még saját anyjának méhében frigyre lép testvérével Isisszel és ketten nemzik az idősebb Horust. Viszont Set és Nephthys szintén házastársak és O.-szal testvérek. Set O.-nak ellensége, a kit megöl, de ezért magára vonja Horusnak bosszúját (a részleteket lásd az Aegyptus czímszónál, 1. köt. 39. l.). Eredetileg különösen Abydusban (Felső Aegyptus) és Busirisben (a. m. O. háza, a Deltában) tisztelték, később aztán annál a nagy szerepnél fogva, melyet a halottak cultusában játszott, egyre nagyobb jelentőségre emelkedett. Isisszel és Horusszal együtt tisztelték Hdt. 2, 42. 59. O. egyuttal a Nilus istensége is, mely minőségében Hapi néven külön tiszteletnek örvendett. De egészben véve mythikus természete sok és jelentős fejlődésen ment által. Jelenti a napnak egy napi körforgását, azután évi körforgását, végre az emberi életnek forgandó voltát. Mindenütt fölkelés és hanyatlás, de ujból éledés, virulás. Innen van aztán Settel való ellentéte is. Ha O. a fény, a termékenyítő Nilus vize, az egészség és rendes élet kútfeje, akkor Set (Typhon) a sötétség, a sóstenger, a szárító aszály, betegség és baj. Lassankint O. lett. Aegytus legkiválóbb istensége. O. tiszteletének különös ünnepségei a régi év choiak hónapjának 22–30. napjaira estek (november 8–12). Kezdődtek a földszántás ünnepével, vagyis a téli gazdasági munka kezdetével, mely akkor áll be, midőn a Nilus visszahúzódik. A következő napokon volt a lámpaünnepség (lychnapsia), titokzatos szetartások és előkészületek a templomépületek elzárt és O.-nak szentelt részében. Choiak 25-én (nov. 11) volt az istenasszony ünnepe, a mikor az istent ünnepélyesen eltemették és a panaszos dalokat a hivatalos liturgikus könyvekből felolvasták. A dalok, melyek élénken emlékeztetnek az Adonist sirató dalokra, úgy vannak szövegezve, mintha Isis és Nepthys mondanák. Choiak 26-án volt a Sokari isten ünnepe, a mikor ünnepélyes felvonulásban kerülték meg a falakat, magukkal hordozva a szent ládát, mely állítólag O. hamvait rejtette. Testületek zászlaikkal, a papok jelvényekkel, istenképekkel és állatalakokkal mindent elkövettek, hogy ezt a legdíszesebb aegyptusi ünnepséget még díszesebbé tegyék. Az ünnepi cyclsut egy záró ünnep fejezte be a «Tatu oszlopnak felállítása», mely choiak 30-ára (november 16) esett, s a melyről a feliratok esetről-esetre mindig külön megemlékeznek. 42 O.-sírról van tudomásunk, de egyes helyeken az isten neve más és más. Így Nubiában Chnum, Lycopolites nomusban Sochem tau, Antaeopolitesben Maui; Kusaiban Urt ab (az, a kinek szive már nem ver) stb. Ehhez a nagy tisztelethez természetesen a művészet is hozzájárult a maga adójával. O.-t mindig emberalakban ábrázolták; mint királyt kalapácscsal és görbe bottal a kezében (607. á.), mint az alvilág urát múmia-alakban. Mint a Nilus megszemélyesítése (Hapi) férfialak lelógó kiszopott női mellel; kezében gazdag ajándékok, fején lotusz vagy papyrus csokor. Az alvilág urát látjuk egyebek közt azon a festett fakoporsón, melyet 1865 óta a magyar nemzeti Múzeumban őriznek. V. ö. Brugsch, Religion u. Mythol. d. alten Aegypter, 611 skk. ll. P. Le Page Renouf, Vorlesungen über Ursprung und Entwicklung der Religion d. alten Aegypter, Leipzig, 1882, 103 skk. ll. (O. u. seine Familie). Kőrösi László, Egyptom művészete. Fogarasi Albert, Egyptom mythosai (Album a magyar tanárok egypt. tanulmányútjáról, Budapest, 1899,45–97. ll.)