Pacuvius

(= Pakvius, Paquius, Paculus, v. ö. Mommsen, Nachtr. zu d. osk. Studien 51 skk. l.), oscus név. E nevet viselték: – 1. Pac.Calavius, előkelő capuai, ki a 2. pún háborúkor a legfőbb hivatalt viselte és a thrasimenusi ütközet évében (Kr. e. 217) fegyver használata nélkül közszavazat utján quasi egyeduralmat tudott magának biztosítani. Liv. 23, 2. A cannaei ütközet után (216), bár előkelő római családokhoz (Claudiusok, Liviusok) rokonsági kötelék fűzte, közreműködött Capuának Romától való elszakításában. Midőn Hannibal Capuában megjelent, P. ebédre hívta őt magához, fia Perolla azonban, ki a púnellenes párt híve volt, tőrrel jelent meg ez alkalomra, hogy Hannibalt leszúrja, de atyja kérésére szándékával felhagyott. Liv. 23, 8, 9. Rokona lehetett neki: – 2. Pac. Ninnius Celer és testvére Sthenius N. C., előkelő gazdag emberek, kiknek Hannibal capuai tartózkodása alatt vendégök volt. Liv. 23, 8. – 3. M. Pac., Ennius leánytestvérének fia, ki Brundisiumban Kr. e. 220 táján született s Romába jövén, Ennius révén barátságos viszonyba jutott Laelius sapienssel és mint tragoedia költő és festő szerzett magának hirnevet. Életének vége felé Tarentumba vonult vissza, hol még érintkezésben állt a nála 50 évvel fiatalabb Acciusszal (l. Attii, 5) s mint 90 éves aggastyán halt meg. Cic. Brut. 64, 229. Lael. 7, 25. Plin. n. h. 35, 19. Gell. 13, 2, 2. Sírfelirata Gelliusnál 1, 24, 4 (Varro) olvasható. P. Enniusnak nemcsak rokona, hanem tanítványa és követője is volt, azonban ő csak a tragoediát és a praetextát művelte a satira terén tett kísérletet, mely utóbbiakból töredék sem maradt ránk. Diom. Gramm. Lat. 1, 485. Porphyr. ad Hor. sat. 1, 10, 56. Tragoediáinak száma 12–13-ra rúg, melyeknek anyagát részint Sophoclesből és Euripidesből, részint távolabbi mondakörökből vette; kiválók voltak közöttük Teucer (Cic. de or. 1, 58, 246. 2, 46, 193) Telamon hires beszédével, Iliona (Cic. Tusc. 1, 44, 106) Deiphilus árnyának megragadó jelenetével, Antiopa (Cic. off. 1, 31. 114), Niptra (Cic. Tusd. 2, 21, 48), Chryses (Cic. Lael. 7, 24); belőlök töredékek különösen Cicerónál maradtak fenn. Praetextája Paulus czimet viselt és hőse valószinüleg L. Aemilius Paulus, a pydnai győző (168). A tudós képzettségű (doctus, Hor. ep. 2, 1, 56) Pacuvius műveit az anyag művészi kezelésével, a római szokásoknak önállóságra valló szemmeltartásával és fenséges gondolataikkal nagy hatást gyakoroltak a közönségre (Cic. Tusc. 2, 21, 49); hatalmas pathosa, képekben gazdag nyelve, bőfolyású dictiója (Gell. [Varro] 6 [7], 14, 16) P.-t a tragikus stilus megalkotójává és Accius után Roma első tragikusává tették (Quint. inst. or. 10, 1, 97. V. ö. Cic. de opt. gen. or. 1, 2), ámbár előadásában keménység, merész szóalkotások és latintalanságok is találhatók. Cic. Brut. 74, 258. V. ö. Schanz, Röm. Litteraturg. – Irodalom: Ribbeck, Scaen. Rom. poes. fragmenta, Lipsiae, 1871/73. 1, 75 skk. ll. Ribbeck, Röm. Tragödie, Leipzig, 1875, 216 skk. ll. Ribeck, Gesch. d. röm. Dichtg., Stuttgart, 1894, 2. kiad. 1, 352. Müller L., De Pacuvii fabulis, Berlin, 1889. A dictiobeli sajátságokra vonatkozólag Kubik, De Ciceronis poetarum studiis, Wien, 1887, 50. l. – 4. Sextus Pac Taurus, aediis plebejus, Sibylla szobrát állította föl a Rostra előtt, s indítványt tett azon alkalommal, midőn a senatus Octavianusnak az Augustus czímet adta, hogy a «Sextilis» hónapot, mikor Romába visszatérve Dalmatia, Actium és Aegyptus felett diadalmenetet tartott, Augustusnak nevezzék el. Plin. n. h. 34, 5, 11. Macr. sat. 1, 12. – 5. Germanicus halála után Kr. u. 19-ben Cn. Sentius legatusa Syriában. Tac., ann. 2, 79. Sen. ep. 12, 18. – 6. Pac. Hister, Juvenalis satiráinak egyik alakja, aljas örökségvadász (sat. 12, 111 skk. 125. 128).