’AntidosiV | A | Antigonea, -ia |
’Antigonh. 1. Oedipus thebaei királynak és Iocastának (Oedipus anyjának) a leánya. Leánytestvére: Ismene. Fitestvérei: Eteocles és Polynices. Mikor Oedipus megtudja, hogy végzete beteljesedett (tudtán kívűl saját anyját vette nőül) és azzal bünteti magát, hogy saját szemét kiszúrja s elbujdosik, Antigone az, a ki kíséri bolyongásában egészen Colonusig, a hol az istenek magukhoz szólítják a sokat szenvedett agg királyt. Soph. Oed. Col. Mikor a trón miatt egymással hadakozó két testvér, Eteocles és Polynices egymás kezétől elesik és nagybátyjuk, Creon, az új fejedelem, csak Eteoclest temetteti el tisztességesen, de halálbüntetés terhe alatt megtiltja a hona ellen támadt Polynices eltemetését, Antigone többre tartva az istenek iratlan, de örök törvényét az emberi törvénynél, eltemeti testvérét. Ezért Creon elevenen a Labdacidák sirboltjába záratja, a hol Antigone megfojtja magát. Jegyese, Haemon, Creon fia, későn érkezvén megmentésére, kardjába dől. Soph. Antigone. Euripides elveszett Antigone czímű drámájában Bacchus közbejötte elhárította a tragikus véget s a darab Haemon és Antigone házasságával végződött. Hyginus szerint (Fab. 72) Haemon, kinek atyja kivégzés végett adta át Antigonét, egy pásztornál titkos házasságban élt vele. Azonban fiukat, Maeont, egy halotti játék alkalmával felismerik s Haemon, hogy atyja haragját elkerülje, magát is, A.-t is megöli. 2. Eurytion phthiai király leánya, Peleus felesége, Polydora anyja; férje vélt hűtlensége miatt öngyilkossá lett. 3. Laomedon trójai király leánya, kit Hera gólyává változtatott. Ovid. Met. 6, 93.