Palaestina

h Palaistinh, h P. Suria, héberül Peleset, am Filisztán, eredetileg csak a filiszteusok partvidéke, de már az assyriaiak is Judaeára is értették e nevet, a görögök aztán mindinkább kiterjesztették a Libanon, a Földközi tenger, Arabia Petrea (Idumaea és Moabitis) és a Jordán közötti földre is, még később a Jordánon túli földet is beleértették ép úgy, mint a hogy a régi sémi Kanaán (Alföld) név alatt először csak a phoeniciai-philisteusi partszegélyt, azután az egész nyugati Jordán vidéket értették. A császárok idejében az országot ’Ioudaia-nak vagy Palistinh ’Ioudaia-nak nevezték. hossza 220 kilométer, legnagyobb szélessége Délen 133, a legkisebb Északon 15–50 kilométer. Területe kerek számban 25.000 km^2. Hazánkkal összemérve épen annyi területet foglal el az egész ország, mint Pest-Pilis-Solt-Kiskún, Bács-Bodrog és Esztergom megyék összesen. P. mai népessége 400.000 (legfeljebb fél millió) lélekre megy, régebben hatszorta több volt a Szentföld lakossága. Az ország főfolyója a Jordán P.-t két részre osztja. A nyugati részt mint a Libanon kiágazásai a Naphtali, Carmel, Ephraim (az Eballal és Jarizimmel) és a Juda (Jeruzsálem magaslataival) hegységek ágazzák be; ezek között Keletre a Carmeltől, van a Jezreel síksága Tábor hegyével. A tenger felé a Saron és Sephela síkságban törpül el a hegyvidék. A Jordánon túl Északon van a Hermon, a keleti határon az Alsadamus (ma Dsebel Hauran), középen a Gileád hegység, Délen a Pisga (Abarim hegységének egy része) a Nebo hegyével. A Jordán folyó (ma Es seria, a mi itatót jelent) a Nagy Hermon hegynek déli és nyugati lábánál eredő három forrásból kapja vizét; átfoly a Merom vagy Samachonitis taván (ma Bahr Khull), majd a Genezareth vagy Tiberias taván, mely Galilaeai tengernek (ma Bahr Tabarije) is neveztetik, s bele ömlik a Holt tengerbe, a lacus Asphaltitesbe (ma Bahr Lut), mely 394 méter mélységben fekszik a Földközi tenger színe alatt, 75 kilométer hosszú és 12–15 km. széles, felülete 915 km². A Jordánnak csak a bal partján vannak nagyobb mellékfolyói, és pedig a Hieromax (ma Seriat el Menadire), és a Jabbok (m. Zerka). A Holttengerbe szakad Kelet felől a határfolyó Arnon (ma Modsib), Nyugat felől a Jeruzsálemből jövő Kidron. A Szentföld mint a legnagyobb ellentétek földje volt ismeretes. Északon tornyosodik a messze látható Nagy Hermon hegye, melynek legmagasabb csúcsa 2860 méter magas és az év legnagyobb részében hóval van borítva. Az alpesi vidékek mellett vannak forró égövi éghajlattal, tropikus flórával biró területek, melyeken a datolya-pálmák nemcsak tenyésznek, hanem rendesen gyümölcsöt is hoznak. Az egyhangú és terméketlen sivatag és pusztaság mellett vannak bőven termő oázisai, melyeken egykor balzsam-cserjék díszlettek; a napégette kopár mészkősziklák mellett, rajtuk silány, csenevész növényzettel, vannak termékeny völgyei legpompásabb déli gyümölcsökkel. A talaj ép oly alkalmas volt földmívelésre és szőlőtermelésre mint marhatenyésztésre, és voltak szép erdei; ma sivár és terméketlen. De nemcsak természeti tulajdonságai, hanem az ó világ központjában való fekvése és világtörténeti jelentősége miatt is, mint a monotheismus bölcsője, a zsidóság és kereszténység szülőföldje is sajátságos és nevezetes ez a kis föld. Krisztus idejében megkülönböztették a Jordánon innen: Judaeát, Samariát, Galilaeát; a Jordánon túl; Peraeát, Galaaditist (Gilead), Gaulonitist, Auranitist (ma Hauran), Batanaeát (Batan) és Trachonitist. Városok Judeában: a főváros Jeruzsálem (l. Hierosolyma), Bethlehem, Hebron, Berseba, Marsada, Jericho, Archelais, Arimathia (Rama), Silo, Emmaus, Lydda, Joppe (Jafa), Caesarea (a római procuratorok székhelye); Philistaeában: Azotus (Asdod), Ascalon, Gaza; Samariában: Samaria (Somron); Neapolis (Sichem), Thirza; Galileában: Capernaum, Tiberias, Cana, Nazareth, Legio (Mgiddo), Esdraëla (Jezreel); Peraerában (tágabb értelemben): Hesbon, Philadelphia (Rabbath Ammon), Gerasa, Bostra, Gadara, Julias (Bethsaia), Caesarea Puneas. Az ország legrégibb lakóit elűzték a kanaaniták, kik a földmívelésben, iparban, kereskedelemben és államéletben nem jelentéktelen műveltségre tettek szert. Ezeknek az egyik főtörzsét képezték a hethiták, a kiket azonban meg kell különböztetni a felirásaiban chetáknak, az assyriaiaknál chattinak nevezett néptől. Az izraeliták, kik nomád törzsekből állottak, Ábrahám vezetése alatt Kr. e. 1920 körül költöztek Mesopotamiából a Jordán mellékére, Kanaán földére. Ábrahám fiainak és utódainak, Izsáknak, Jákobnak és az ő fiainak története, az izraelitáknak Aegyputsba való letelepedése és viszontagságaik a szentirásból ismeretesek. Az izraeliták 1335 körül jöttek vsisza Aegyptusból Palaestinába, melyet elfoglalnak a kanaanitáktól. Történelmük további mozzanatai: királyság Saul alatt 1050-ben, virágzás alatta, Dávid és Salamon alatt (1030–950; Dávid alatt az ország kiterjedése Thapsacusig az Euphratesnél), kettészakadása Izrael és Juda országára 950-ben, az elsőt 722-ben elpusztítja az assyriai Sargon, a másodikat 588-ban Nabu kudur ussur; a zsidó állam helyreállítása 536-ban perzsa fenhatóság alatt; a Ptolemaeusok uralma 320 (301)–176-ig, a Seleucidáké Kr. e. 176–168-ban s később; a rómaiak hódítása 63-ban Kr. e., királyok az idumaeus dynastiából 100-ig Kr. után, Jeruzsálem elpusztítása Titus alatt 70-ben, Jduaea mint római provincia Syriával egyesítve. A 615. á. Titus császár Judaea elfoglalásának emlékére 80-ban vert bronzérmét mutatja, az egyik oldalon a császár arczképével, a másik oldalon a saját és apjának Judaeán nyert győzelmét jelképező ábrázolással: pálma tövében bánatos zsidónő ül paizsára támaszkodva, jobbfelől bilincsekbe vert zsidó vezér áll, mellette paizsa és sisakja hever; a fölirat: IVD(aea) CAP(ta) S(enatus) C(onsulto). Strab. 16, 55 skk. 758 skk. Plin. 5, 12 skk. V. ö. Raumer, Palaestina (4. kiad. 1860). O. Strausz, Die Länder und Stätten der heil. Schrift (2. kiad. 1877). Furrer, Wanderungen in Palaestina (1865). Bädeker-Socin, Palaestina und Syrien (2. kiad. 1880). Erődi B. A Szentföldön (1899).