Pannonii

azon nép, melyről a rómaiak Pannonia tartományt elnevezték. Appianus (Illyr. 14) szerint a görögök Paeones néven ismerték, a mi nyilván tévedés, mert a Paeones egészen más nép Epirus északi határán. V. ö. Dio 49, 36. Másrészt azonban hiba mindazon törzseket, melyek azon területen laktak, melyet később Pannonia elfoglalt, a Pannonii néphez számítani. Ellenkezőleg a Pannonii zöme Pannonián kívül, attól Délre, Dalmatiában található. Strabo (7, 5, 11) azt mondja, hogy a Pannonii az illyriai tengerpart mögött emelkedő fensíkon (oropedia) laktak. Délen a dalmatákkal és ardiaeusokkal érintkezve, Északon az Isterig terjedve, míg Keleten a Scordisci voltak szomszédaik. Az ardiaeusok a Dinari alpesek lakói voltak. Egy más helyen (7, 5, 2) meg azt olvassuk, hogy É.-on Segestice (Siscia), K.-en az Ister képezte határukat, a többi oldalon, azaz Délre, tovább terjeszkedtek. A mennyire Strabo geographi ismeretei terjedtek, Északon a Szávától, hol Segestice feküdt, följebb nem tehette a Pannonii lakóhelyét, míg az Ister alatt Keleten legfölebb annak Zimony körüli részét érthette. Azonban az általa felsorolt pannonius néptörzsek közül a Breuci, mint Ptolemaeustól tudjuk (2, 15, 2), a Száva és Dráva között tartózkodtak, sőt az Andizetes még följebb, a Dráván innen voltak megtelepedve. Strab. (7, 5, 7) a Boji és Scordisci néptörzseket világosan a Galatae, azaz a celta néphez számítja, a pannoniusokat az illyriusokkal kapcsolatban említi, úgyhogy illyrius eredetűeknek kellett lenniök. Ptolemaeus a Pannoniában lakó néptörzsek felsorolásánál nem tesz különbséget eredetükre nézve. Nagy Géza (A magyar nemzet története első kötetében 270. l.) abból, hogy Tacitus (Germ. 43, 26) a Dunától Északra lakó Osiról világosan azt mondja, hogy nem voltak celta, hanem pannonius nyelvűek, az Aravisci pedig (a 625. á. araviscus kocsi és lovas postás, dombormű egy kőemléken Tinnyén Vásárhelyi Géza házában) velük ugyanazon nyelvet beszélték, azt következeteti, hogy csak a felsőbb osztály lehetett celta, maga a nép azonban a celta uralom előtti illyrséghez tartozott. Appianus (Illyr. 22) Pannonia alatt azt a területet tartván szem előtt, melyet Augustus meghódított, vagyis Horvátországot és Boszniát, következőkép ismerteti a Pannonii népet és földjüket: «Egész Pannonia nagyon erdősen terül el az Iapydes és Dardani között. Augustus idejében nem volt ott város, hanem falunként vagy a vidéken szétszórt egyes házakban laktak nemzetségek szerint. Nem volt a nemzetnek egy közös kormánya, nem volt közös gyűléshelyök, közös uralkodójuk. Háború idején százezer embert tudtak volna kiállítani, de nem tudták összegyüjteni a fejetlenség miatt.» V. ö. Salamon, Budapest története 1, 125. l. Még Dio Cassius (49, 36) is saját tapasztalásából úgy ismeri a Pannonii népét, hogy az Dalmatia mellett az Ister mentén lakik s egyfelől Norciummal másfelől Moesiával szomszéd. A legnyomoruságosabb életet folytatja, mert se jó földje nincs, se kedvező éghajlata. Azonban a legbátrabb nép (v. ö. Tac. ann. 15, 10), melyet ismer. A nevére nézve az a megjegyzése, hogy azért hívták Pannoniinek, mert újjas alsó ruhájukat oly szövetből varrták össze, melyet honi szokás szerint panni nevezetű darabokra vágtak össze. A római segédcsapatok között 2 ala és 4 cohors Pannoniorum ismeretes, míg a Breuci maguk 7 cohorsot állítottak ki. Fröhlich Róbert, A Pannonok földje és népe az Egyetemes Philologiai Közlöny 1887. évfolyamában.