Paradisus | P | Paraebates |
paradoxon alatt a stoikus bölcsészetben az olyan tételt értjük, mely sajátságos fogalmazása által első tekintetre feltünőnek, meglepőnek, sőt a józan észszel ellenkezőnek látszik, mélyebb vizsgálódás által azonban igaznak és megokoltnak bizonyul. Cicero paradoxa czímű latinul admirabiliának (fin. 4, 27) vagy mirabiliának (acad. 2, 44. Sen. ep. 81. Quint. 9, 2, 23) nevezi kisebb iratában a stoikus bölcsészet 6 jeles mondását inkább a rhetorika, mint a bölcsészet szempontjából tárgyalja. Az alexandriai korszak óta paradoxa alatt a természetrajz és a történelem köréből vett érdekes események összeállítását értjük. Nevezetesebb paradoxographusok: Callimachus, Antigonus, Archelaus, Aristocles, Nymphodorus, Apollonius, Phlegon, Isigonus, Adamantius. Némelyek Aristotelesnek tulajdonítanak egy peri Jaumasiwn acousatwn czímű könyvet. E nembe sorolandó Hecataeus könyve a Hyperboreusokról, valamint Iambulus könyve az indiai tenger egy mesebeli szigetéről. V. ö. Westermann, Paradox. Griec. (1839). Rose. Anecd. gr. (1864). Rohden, de mundi miraculis 1875.