Paulinus.

– 1. Pontius Meropius Anicus P., 353-ban született Burdigalbáan (Bordeaux) gazdag senator-családból. Ausonius tanítványa volt s már 378-ban consul suffectus lőn. Lassanként megérlelődött benne az az elhatározás, hogy a nyilvános élettől visszavonuls minden földi javáról lemond. 389-ben megkeresztelkedvén, 393-ban Barcelonában presbyterré szenteltetett, majd Nolába vándorolt védőszentjének Felixnek sírjához, 409-ben Nola püspökévé választatott s 431-ben halt meg. Gyöngéd s szelíd természettel megáldva, bájos és ízléses költőnek mutatkozik, erősen kifejlődött szépérzékkel. Érdekes költői levelezése Ausoniusszal; más művei: a sz. Felixre írt carmina natialitia (ránk maradt 13 és egy töredék); 3 zsoltár-paraphrasis (1 trimeterben, 2 hexameterben), a mivel a keresztény lyra új faját teremtette meg; ad Antonium, a pogány cultus balgaságáról; a keresztény epithalamium Juliani et Jae (120 distichon); vagy 30 levél. – Irodalom: Kiadták: Muratori, Verona, 1736. Migne. Patrol. Lat. 61. hartel, Vindobonae, 1894 (Corp. script. eccl. Lat. 29, 30). Buse, P. Bischof von Nola, Regensburg, 1856. Fabre, Étude sur P. de N., Strasbourg, 1861. Lagrange, Histoire de s P. de N. Paris, 1877. Lafon, P. de N. Montauban, 1885. Puech, De P. N. Ausoniique epistularum commercio, Paris, 1887. – 2. A macedoniai Pellából, nagyatyjának (Ausonius?) házában nevelkedve Délgalliában töltötte viszontagságos életét, és 459-ben 94 éves korában megírta vonzó önéletrajzát cucharisticos Deo sub ephemeridis meae textu (616 hexameter) czímen. – Irodalom: Kiadták: Leipziger, Vratislaviae, 1858. Brandes, Vindobonae, 1888 (Corp. script. eccl. Lat. 16). Rocafort, De Paulini Pellaei vita et carmine, Bordeaux, 1890. U. a., Un type galloroman, Paulin de Pella. – 3. Petricordiából (Périgueux), 470 körül toursi sz. Márton életét dolgozta föl 6 könyvben Sulpicius Severus és Perpetuus toursi püspök nyomán. Kiadta Petschenig, Vindobonae,1888 (Corp. script. eccl. Lat. 16). – 4. Az 5. század kezdetén Biterrae (Béziers) püspöke (?), a kor erkölcseiről egy párbeszédet írt 110 hexameterben. Kiadta Schenkl, Vindobonae, 1888 (Corp. script. eccl. Lat. 16).