Antistii | A | Antlia |
’Antion, m. Porto d’Anzo vagy Azio, nagyon régi város Latiumban a tengerbe nyúló sziklacsúcson; a monda szerint Odysseus és Circe egyik fia alapította. Sokáig volt etruscus kalózok székhelye. Tarquinius Superbus a latin szövetségbe vonta, de majd a volscusokhoz pártolt s ezek főhelye lett, Kr. e. 468-ban azonban meghódították a rómaiak s gyarmatosították. Liv. 2, 64 köv. 3, l. 338-ban történt második bevétele után elvesztette összes hadihajóit s ezeknek orrát Rómába vitték a szónoki szék díszítésére (innen a rostra név). Liv. 8, 14. A köztársaság végén ismét jelentőségre tett szert, mint a római nagyok kedvelt tartózkodó helye. Híres temploma volt ott Aesculapiusnak, Neptunusnak és Fortunának, fényes palotája Nerónak, a ki itt született. Romjai közt találták meg a belvederi Apollót s itt ásták ki 1894-ben Theodoricus palotáját, a melyet eleinte Jupiter Anxur templomának hittek. Strab. 5, 232. Irodalom: Lombardi, Anzio ant. e mod., Roma 1865. Kiepert, Lehrbuch der alten Geographie 436. Sittl, Müller I. Handbuch VI, 123,911. Nibby, Dintorni di Roma 1, 181197. Soffredini, Storia di Anzio. Roma 1879.