Pedo

Albinovanus, Ovidius barátja, kihez az Epistulae ex Ponto 4. k. 10. levele intézve van. Főleg mint epikus vált ismeretessé (Quint. 10, 1, 90); egy töredéke de navigatione Germanici per Oceanum septentrionalem idősb Senecánál (suas. 1, 14) maradt reánk. Martialis (5, 5. 2, 77), úgy látszik, epigrammákat is ismert tőle. Némelyek az elegikusok közé akarták sorolni Josephus Scaliger (Catal p. 94) egy gyanítása alapján, a ki három homályos eredetű elegiát, de obitu Macenatis (helyesebben epicedion Maecenatis) de Maecenate moribundo, consolatio ad Liviam Augustam de morte Drusi (máskép epicedion Drusi) neki akar tulajdonítani, de minden kényszerítő ok nélkül. Az illető elegiák korának és szerzőjének kérdése mai napig vitás.