Pegasus

PhgasoV, szószerint: forrásparipa, szárnyas ló. A hitrege felfogása úgy adja elő P. keletkezését, hogy Posidon és a Medusa nevű Gorgó Chrysaorral egyszerre és együtt adtak neki létet az Oceanus forrásainál. Mindamellett P. csak akkor szökkent ki Medusa testének törzséből, midőn Perseus a Gorgót lefejezte. A szárnyas paripa azután fölemelkedett a halhatatlanokhoz, a hol Zeus palotájában élt és az istenek atyjának a villámokat és a mennydörgést szállította. Hes. theog. 278 skk.Ov. met. 4, 784 skk. E szerint a mythusnak őseredeti felfogása szerint a P. Zeus villámainak szárnyas szállítója. Később azután Eosnak paripája és mint ilyen a csillagképek között is helyet talál. Majd ismét Bellerophontes (l. ezt) tulajdonává lesz, a ki hatalmába kerítette, még pedig épen akkor, midőn a Pirene forrásából ivott, mások szerint ajándékba kapta Athenétől vagy Posidontól és így tudta aztán legyőzni a Chimaerát, az Amazonokat és solymusokat. Pind. Ol. 13, 63 skk. 86. Hes. theog. 325, De legismertebb és legelterjedtebb a P. alakja a Múzsák cultusával és a költők modern tiszteletével kapcsolatban. Első szereplése az, hogy a Helicont, mely a Múzsák kedves énekétől annyira el volt ragadtatva, hogy rajongásában az égre emelkedett, emelkedésében egy patkócsapással megállította, egyúttal pedig a kemény kőzetből kicsalta Hippocrene lelkesítő forrását. Ov. met. 5, 256. Anton. Lib. 9. Ugyanily módon származtattak P.-tól egy másik Hippocrenét Troezenben és a Pirene forrását Corinthus mellett, P. mint a költők lova, melyen lelkesedésökben az ég felé törnek, ujabb mondai (és nem mythikus) lény, mely Bellerophon és Hippocrene mondáinak összekeveréséből keletkezett és a régi görögök eszmekörében elő nem fordul.