Pentheus

PenJeuV, Echionnak Agauétól Cadmus leányától született fia. Cadmus utóda Thebae trónján. Ellensége lévén a Thebaebe elszármazott Dionysus tiszteletnek, mely kivált az asszonyok közt hódított, kiment a hegyek közé, hogy az asszonyokat ettől az istentisztelettől eltiltsa. Egyuttal, hogy a résztvevőket annál jobban meglephesse, egy fára mászott és onnan rájuk lesett. Azonban észrevették és saját anyja, ki rajongásában vadállatnak nézte, megölte; azután pedig ugyancsak Agaue és testvérei (Ino és Autonoë) darabokra tépték. Eurip. Bacch. 1142. Ov. met. 3, 513 skk. Euripides imént említett tragoediájára és Aeschylusnak egy elveszett trilogiájára vezetendők vissza az összes műemlékek, melyek felfogás dolgában megegyeznek a Philostratus által leirt fesménynyel (1, 18). Vázaképeken és reliefeken hol azt a mozzanatot látjuk, mikor P. rejtekében lappang és a Maenasok már-már meglepik, sőt megtámadják, hol azt, mikor üldözik, hol végül azt, mikor őrjöngésükben vérét veszik. Az első categoriát egy váza képviseli (müncheni múz. 817. sz.), melynek legalább czíme az volna: «Harczra készen!» P. egy bozótban féltérdre bocsátkozva már készül a támadás ellen való védekezésre. Félkezében kardot szorongat, másik karjára a chlamyst csavarta pajzsul, miként az a délvidéki paraszt párbajokban most is szokás. De azért sorsát a festő sejteti velünk az ellenfél túlnyomó számával, a mennyiben kétfelül három-három bacchansnő közeledik. Ezen Baumeisternél 1396. sz. alatt közölt vázaképnek mintegy természetes folytatását alkotja egy másik vázafestmény (Wiselernél, Deukmäler, 2, 436), a melyen P. már menekül, de egy üldöző nőalak (Agaue?) hátulról megragadja és kivont karddal fenyegeti. A tragoedia catastrophájának lefolyását a domborművek közül legrealistikusabban az mutatja, melynek képét Baumeister 1397. sz. a. adja (az eredeti a Palazzo Giustinianiban van). P. már a földön hever, négy asszony tépi-szaggatja, egy párducz pedig, melyet a megsértett Dionysus küldött, lábát marczanoglja. Záróképe ennek a borzalmas cyclusnak Agaue, a mint fiának levágott fejével tánczol és a véres karddal hadonázik (oltárrelief, mely felfogására nézve teljesen összevág Horatiusszal, sat. 2, 3. 303. Képét közli Combe, Ancient marbles, 1, 5, 1). Baumeisternek az általa szerkesztett szakszótárba irott czikkén kívűl l. még Jahn, P. und die Mainaden, Kiel. 1841.