Periodeuta orvosok

periodeutai, nem valamely községben állandóan letelepedve működtek, hanem mint utazó orvosok és néha mint vándortanítók bejárták egész Hellast, a görög gyarmatokat, sőt a barbár országokat is. Többnyire szakorvosok voltak, a mennyiben vagy csupán a belső betegségeket gyógyították vagy egyes specialis sebészeti meg szemészeti műtéteket végeztek. A gyógyszereket valamint a szükséges műszereket szekrénykékben (puxideV, culicideV) vitték magukkal, a melyeket rendszerint Asclepius, Hygiea meg Telesphorus képei v. domborművei díszítettek; ily szekrények többször kerültek napfényre ásatások alkalmával és egyes múzeumokban láthatók is (Guhl und Koner, Das Leben der Gr. u. Römer, 2, 297). A legjelesebb görög orvosok pályájuk kezdetén mint p.-ák gyarapították ismereteiket, maga a nagy Hippocrates is tizenhét éven át folytonosan utazgatva gyakorolta orvosi művészetét és a peri euschmosunhV (az illő magatartásról) cz. munkájában részletesen meghatározta, hogy miből álljon a fölszerelése. A kiválóbb p. életpályájának érdekes példájául szolgálhat a nagyhírű Democedes is (l. o.). Epirus egy sziklás völgyében Zagoriban van egy Liaszkovo nevű falu, a melynek lakói évszázadok hosszú sora óta és még jelenleg is mint utazó orvosok az egész Keletet bejárják és azzal dicsekesznek, hogy orvosi ismereteik, a melyek apáról-fiúra szállottak át, még az ókorból erednek. Pouqeville, Voyage dans la Grčce. 1821, 1, 153. 2, 321. Haeser, Gesch. d. Med. (1875), 1, 87–89.