Achilles,

’AcilleuV, ’AcileuV. A myrmidonok királya Phthiában (Thessalia), Peleusnak és Thetis nereidának fia, nagyatyja Aeacus révén Zeus nemzetségéből való PhleidhV, PhlhiadhV, Phleiwn, AiacidhV). II. 21, 187. Neoptolemus (Pyrrhus) atyja, az Ilias főhőse. – Homerus A. életének csak azt a szakaszát énekli meg, mely a trójai háború utolsó évében az Agamemnonnal való összezördülése és Patroclus halálát megboszuló harcza közé esik. ’Gyermekkoráról csak azt említi, hogy Phoenix, Amyntor fia volt, nevelője (II. 9, 442) és hogy Chiron centaurus oktatta a gyógyászatban (Il 11, 832); vele együtt nevelkedett leghűbb barátja Patroclus, miután hazájából atyjával Menoetiusszal együtt Peleushoz menekült. II. 23, 84. Midőn Nestor és Odysseus Phthiába jöttek, szivesen engedett fölszólításuknak (Il. 11, 765) és Patroclus meg az öreg Phoenix kiséretében myrmidonjait 50 hajón Trója ellen vezeti. Il. 2, 681. Az Ilias rajza szerint a. (9. á., panathenaei amphora képe után) a görög hős ideálja; magastermetű, gyorslábú és erős, szépségre és vitézségre nézve senki sem vetekedhetik vele, féktelen harczvágyú, habozás nélkül választja a hosszú élet nyugalma helyett korai halállal az örök dicsőséget (II. 9, 410); szenvedélyes, irgalmatlanul gyűlöl, haragja és fájdalma mértéket nem ismer. De ha kiengesztelődik, nagylelkű és méltányos; hű barát, szerető fiú, istenfélő. Ilion ostromlása közben mint a görögök legelső hőse (mega jertatoV ’Acaiwn) sok zsákmányoló és hódító hadjáratot intézvén Troas különböző vidékei ellen, 12 tengerparti és 11 szárazföldi várost pusztít el (Il. 9, 328), ezek közt Lyrnessust, a honnan magával hozta a szép Briseist (Hippodameát), Brises pap leányát. II. 2. 690. E miatt vesz össze az ostrom 10. évében Agamemnonnal, ki a maga számára követelte Briesist (10. á., A. megválik Briseistől, Patrochus kivezeti a sátorból a síró Briseist, hogy az A.-től balra álló két hirnöknek adja át. A. megett áll Phoenix és öt myrmidon ifjú: pompejii falfestmény), miután kedvesét, Chryseist kényszerült visszaadni atyjának Chrysesnek. A. haragjával kezdődik az Ilias. Thetis, hogy a fián esett sértést megboszulja, ráveszi Zeust arra az igéretre, hogy mindaddig, míg Achilles részt nem vesz a harczban, a trójaiak győzzenek. II. 1, 509. Az ellenségtől szorongatott Agamemnon hiába küldi Odysseust, Phoenixet és a telamoni Ajaxot fényes igéretekkel követekűl Achilleshez: az duzzogva és tétlenűl marad sátrában II. 9. Csak mikor a trójaiak betörnek a görög táborba, engedi meg Patroclusnak (11. á., A. bekötözi Patroclus sebét, a Berlinben levő Sosias váza belső képe), hogy myrmidonjait a harczba vezesse s barátjának odakölcsönzi fegyverzetét. Il. 16, 130. Patroclus visszaűzi ugyan a trójaiakat, de Hector megöli őt (16, 828) és elveszi fegyverzetét. Il. 17, 194. A. most fegyvertelenűl rohan a harczba és az ellent puszta megjelenésével futásba kergetvén, megmenti Patroclus holttestét. Il. 18, 170. Siratja a barátját és rettenetes boszút esküszik a trójaiaknak (18, 333). Thetis másnap elhozza szomorkodó fiának a Vulcanustól kovácsolt fényes fegyverzetet és remek paizsot. Il. 18, 478–608, 19, 3. A. kibékül Agamemnonnal, kitől sok egyéb gazdag ajándékkal együtt érintetlenül kapja vissza Briseist (Il. 19, 173); Pallas ambrosiával és nectarral eteti, mert semmit sem akar magához venni, míg barátját meg nem boszúlta (19, 346). Miután lova, Xanthus megjövendölte neki sorsát (II. 19, 407), csatába rohan: iszonyú öldöklést visz véghez (20, 455), Posidon és Pallastól segítve harczol a folyamistennel Scamanderrel (21, 222), visszaűzi az ellent és Hectort, ki egyedül mer szembeszállani vele, átdöfi lándzsájával (12. á., Hector czombján megsebesülve leroskad a lándzsával reátámadó A. előtt. Ebben a pillanatban elhagyja őt védője Apollo, ki A.-nek mutatja a boszuló nyilat, mely azt Paris kezéből el fogja ejteni; A. mögött áll Athena) és szekeréhez kötözve a hajókhoz hurczolja. Il. 22, 21–404. Csak most temeti el Patroclust és fényes halotti játékokat rendez tiszteletére (Il. 23), Hectort pedig temetetlenül akarja hagyni, midőn azonban az agg Priamus könyörögve jön sátrába (13. á., Priamus térden állva könyörög A.-nek; aquincumi domború mű), megesik rajta a szíve s visszaadja az apának fia holttestét. Il. 24, 471 sk. Ezzel befejeződik az Ilias. Még mielőtt Tróját bevették, A. a scaeai kapunál nyilt csatában esett el Paris és Apollo kezétől. II. 22, 359. Halálát 17 napig siratta Thetis a tenger istennőivel és a múzsákkal és az egész görög sereg; azután Patroclus hamvával és Antilochusszal együtt közös sírba helyezték a Hellespontus partján, a Sigeun hegyfoknál. Od. 24, 35–94. Ezekkel és a telamoni Ajaxszal együtt találta őt Odysseus az alvilágban. Od. 11, 467–540. – A Homerus utáni költők mindenféle részlettel kerekítették ki a mondát. Szerintök (Apollod. 3, 13, 4) eleinte Zeus és Posidon versenyeztek Thetis szerelméért, mivel azonban a jóslat szerint Thetis fia hatalmasabb lesz atyjánál, halandó férfival, Peleusszal házasították össze a nereidát. Lakodalmán részt vett valamennyi isten (II. 24, 62; ezt ábrázolja a híres François váza Firenzében). Az újszülött A.-t anyja halhatatlanná akarván tenni, éjjel tűzbe tartja, hogy kiégjen belőle az, a mi halandó. Peleus e közben meglepi őt és elragadja tőle a gyermeket; Thetis pedig miután szándéka így meghiusúlt, haragjában elhagyja férjét. Későbbi monda szerint (Stat. Achill. 1, 269) a Stycbe mártotta a kis A.-t és ezáltal meg nem sebezhetővé tette, kivéve sarkán, a melynél fogva tartotta. Homeros (II. 21, 166) semmit sem tud arról, hogy A. sérthetetlen. Thetis ismervén fia végzetét, hogy hosszú életet biztosítson neki, Scyrus szigetére vitte, a hol leánynak öltözve Lycomedes király leányainak társaságában elrejtve élt. Ezeknek egyikével, Deidamiával nemzette Pyrrhust. Ott találja őt Odysseus, ki keresésére indult, mert Calchas jóslata szerint A. nélkül Trója be nem vehető, és cselével ráismer: kereskedő álruhájában mindenféle árút és fegyvert terít ki a leányok előtt, s midőn egyszerre kivülről kürtszó hallatszik, A. paizs és lándzsa után nyúlván (Apollod, 3, 13, 7. Hygin. Fab. 96) elárulja kilétét és azután követi Odysseust. Hector megölése után még elejti Penthesileát és Memnont, míg végre Parisnak Apollo által irányított mérges nyila sarkán találja és meghal. Verg. Aen. 6, 57. Servius e helyhez jegyzi meg, hogy A. meg akart esküdni Polyxenával, Priamus leányával, és midőn e czélból fegyvertelenül jött Thymbrába, Apollo templomába, Paris rejtekhelyből lenyilazta. Engesztelésűl haláláért a hazatérő görögök feláldozták Polyxenát A. sírján. Eur. Hec. 522.

Az A. nevet különbözőképen magyarázzák, a legvalószinübb értelmezés szerint folyamistent jelent. – Herosként tisztelték a Fekete tenger partvidékén, különösen a Borysthenes torkolatánál levő Leuce szigetén, melyet később Achilleának neveztek. Anyja a máglyáról elragadván őt, e szigetre vitte, a hol más hősökkel és hősnőkkel mintegy elysiumban (makarwn nhsoV) boldog életet él. Temploma volt Elisben és Spartában. – A képzőmüvészet A.-t oly gyakran ábrázolta, hogy a szobroknak egy egész csoportját (nudae tenentes hastam ab epheborum e gymnasiis exemplaribus, Plin. 34, 18) a rómaiak idejében statuae Achilleaenak nevezték, mindamellett nem maradt ránk egyetlen szobor sem, melyről biztonsággal állíthatnók, hogy A.-é; alig különböztethetők meg Ares szobraitól; az A. Borghesét (Páris) is sokan Ares-szobornak tartják. Plinius A.-szobrokat említ Lycius, Scopas és Silamontól. Plastikai típusát részletesen írja le Heliodor. Aethiop. 2, 5. Annál gyakoribbak a basreliefekben és különösen vázaképekben ránk maradt ábrázolások A. életéből vett jelenetekkel. Az aeginai templom nyugati oldalának szobordíszét is A.-re vonatkoztatják. A. a művészetben: Overbeck, Gallerie her. Bildwerke, I. Bullet. della commissione archeologica di Roma V, 1877.