Petronii.

– 1. L. Petronius, alacsony sorsból, P. Caelius pártfogása folytán a római lovagrendbe vétetett fel s katonai pályáján is előmenetelt. Midőn Placentiát Cinna serege bevette, az élemedett és beteg Caelius Petroniushoz menekült azzal a kéréssel, hogy ölje meg, nehogy az ellenség hatalmába kerüljön. Petronius hiába való rábeszélése után megtette pártfogója kérését, de teljesítése után öngyilkos lett. Val. Max. 4, 7, 5. – 2. Crassus egy tribunusa. Crassust megmenteni iparkodott, midőn a parthus Surenas cselfogása következtében kelepczébe került. Plut. Crassus 31. – 3. C. Petronius, aegyptusi helytartó, kinek 24-ben Kr. e. Candace aethiopiai királynővel volt háborúja s Alexandria lakóinak egy lázadását is elnyomta. Aegyptus csatornázásával szerzett magának érdemeket. Strabo 17, 820 skk. Dio Cass. 54, 5. Pol. 32, 26. – 4. P. Petronius, Tiberius császár idejében Kis Ázsia helytartója volt. Caligula idejében Syriába ment, ott, majd Romába visszatérve a zsidók érdekében buzgólkodott. Claudius császár sokat tartott felőle. Jos. Flav. 19, 6, 3. – 5. Petronius Turpilianus, Nero idejében consul volt s 61-ben Kr. u. átvette Suetoniustól a britanniai sereg vezérletét. Háború helyett azonban tétlenül vesztegelt. Galba 68-ban meggyilkoltatta. Tac. ann. 14, 29. 39. Agr. 16. Plut. Galba 15. – 6. C. (Tac. ann. 16, 18 szerint, de T. Plut. de adul. et amico 27 és Plin. n. h. 37, 20 szerint) Petronius, a kéziratokban Arbiter melléknévvel, Nero korában élt. Tacitus (i. h.) ezeket írja róla: «A semmittevés hozta hírbe s a finomodott fényűzés, mit kifejtett, kifejezésmódja és cselekedetei mennél szabadabbak voltak s mennél több nembánomságról tanuskodtak, annál inkább vették természetes, egyszerű megnyilatkozásának. Mégis mint bithyniai proconsul, majd consul erélyesnek és feladatai magaslatán álló férfiúnak mutatkozott. De visszaesett vétkes életmódjába, ill. tetszelgésébe a vétkes életmódnak s Nero kevés számú bizalmasának társaságába került, bírája gyanánt az ízlésnek (elegantiae arbiter), a mennyiben amaz csak azt tekintette kellemesnek és kénye szerint valónak, mit Petronius neki helyeslőleg tanácsolt. Ez a nagy befolyás, mondja Tacitus, Tigellinusnak, Nero egy másik kegyenczének írígységét keltette fel, ki P.-nak Scaevinushoz való barátságos viszonyából azt a vádat kovácsolta, hogy a Piso-féle összeesküvésnek részese. Petronius észrevevén a kikerülhetetlen veszedelmet, elhatározta, hogy öngyilkossá válik. Felvágta az ereit s baráti körben dal és lakoma közben halt meg Cumaeban, minekutána Nero gazságait összejegyezte s lepecsételten e jegyzékeket neki megküldötte (66-ban Kr. u.). Már most különböző kéziratokban, a Leidensis 61-ben, Bernensis 357-ben és Traguriensis sive Parisinus 7989-ben kisebb-nagyobb excerptumok (az utóbb említett traui kéziratban a legnagyobb e czímmel cena Trimalchionis) jutottak reánk, melyek Petronius Arbiter satire czímű műve 15. és 16. könyvéből valók. Voltak, kik úgy vélekedtek, hogy a Nerónak küldött följegyzések töredékeit bírjuk e satira-excerptumokban, de ez a nézet föltétlenűl elvetendő. A satirae czímű mű a korábban lábrakapott római utazási regények modorában s a Varrótól meghonosított satirae Menippeae szemmeltartásával írt mű, melyben egy bizonyos Encolpius mondja el élményeit. A mennyire a töredékekből megállapítható, a regénynek, mely Massilia, Croto és Cumaeben játszik, tartalma kevés szóban a következő: Encolpius úton van egy másik libertusszal Ascyltussal s egy Gito nevű fiuval. Szállására ment Cumaeben egy öreg asszony egy lupanarba vezeti, hol Ascyltusszal találkozik, kivel együtt hazamegy, de ott Gito miatt veszekedni kezd vele. Kalandos történetek után Agamemnonnal mind Trimalchio házába mennek lakomára. Ez a Trimalchio, egy volt rabszolga, ki roppant gazdagságra tett szert, pazarul megvendégeli őket, de olyformán, hogy folytonos meglepetésekkel ámulatban tartja őket. A lakoma végén felolvassa nekik végrendeletét s a halottat játszsza. Az e fölött támadt zenebonában a három jómadár kereket old. Majd Gito miatt ujabb összekülönbözés történik Encolpius és Ascyltus között. Utóbbi elszökteti Gitót. Encolpius bosszút esküszik és keresésére indul. Egy képtárban a vén Eumolpus költővel találkozik, ki a Troja bevétele czímű képhez verses magyarázatot fűz. Egy fürdőben Encolpius megtalálja Gitót, szállására viszi, hol Eumolpus ujra feltünik, kit azonban a gazda kituszkol. Ascyltus nyomon van, s Eucolpius és Gito kibékülnek Eumolpusszal, hogy el ne árulja őket, majd együtt hajóra szállnak, melyen újabb kalandok történnek. Crotóba érve Eumolpusnak alkalma van hosszabb költeménynek az elzengésére, Encolpiusnak piszkos üzelmekre. Eumolpus a gazdag örökhgyót játszsza, de társaival együtt sem tud senkit sem behálózni. Ez nagyjában a regény tartalma. Nyelve az akkori római társalgási nyelvet tükrözteti vissza s kivált az ifjabb Senecáéhoz jár közel, csak Trimalchióé gazdag dagályos phrasisokban és vulgaris kifejezésekben. Humor és komoly hang szerencsésen váltakoznak egymással s a leirások elevensége, a szereplő személyek plasticitása igen jelentékeny munkává avatják. Már az ókorban excerpálták; a 17. században valami Nodot Ferencz nevű franczia egy állítólag Belgrádban 1688-ban talált (költött) kézirat alapján latinul kiegészítette; kiadták először Milánóban 1476-ban; Zsámboki János Antwerpenben 1565-ben. utoljára Buecheler 1862-ben nagyobb, 1884-ben 3 kisebb kiadásban. A cena Trimalchionist először Padovában jelentették meg 1664-ben, német fordítással és bő jegyzetekkel Friedländer L. (Leipzig, 1891), magyarra fordította Székely István (Győr, 1901). A mi Petroniust illeti, megjegyezzük, hogy Sienkiewitz lengyel költő Quo vadis czímű regénye főhősévé tette s hogy 190-ben Gori állítólag fölfedezte sírját. Az Anthologia Latinában több epigramma is jár neve alatt. – 7. Petronius Priscus, a Piso-féle összeesküvés esetében 65-ben az Aegaeus tenger egy szigetére száműzetett. Tac. ann. 15, 71. – 8. Petronius Secundus, testőrkapitány; része volt a Domitianus meggyilkoltatásában, de maga is áldozatúl esett a praetorianusok bosszujának. Eutorp. 8, 1. – 9. Petronius Sura és petornius Mamertinus (előbbi 126-ban Kr. u. Aegyptus praefectus volt) Commodus parancsára megölettek. Ael. Lamprid. 7, 5.