Pezetairoi

a macedoni hadsereg nehéz fegyverzetü, hoplita gyalogsága, melyet Fülöp a görög hoplita sereg mintájára szervezett s fia Nagy Sándor is fejlesztett. A macedoni hadsereg a király hadi kiséretéből és testőrségéből fejlődött ki s ezért a régi följegyzések úgy tüntetik föl a macedoni hadsereg lovas és gyalog csapatait, mint a melyek a király testőrségéül voltak rendelve. Mint a szabad görög államok polgársága a hazának, úgy tartoztak Macedonia polgárai személyesen a királynak lovon vagy gyalog hadi szolgálatot teljesíteni; a király volt a legfőbb hadúr és serege az ő bajtársai (etairoi). Fülöp felosztotta országát bizonyos számú (legalább 6) hadkiegészítő kerületre s ezen kerületek nemességéből alkotta meg lovasságát, az ún. etairoi-t, a szabad, de nem nemes polgárok (parasztok és pásztorok) közül pedig a legszálasabb és legerősebb (oi megistoi cai iscurotatoi) férfiakat kiválogatva belőlök szervezte nehéz fegyverzetű gyalogságát s ennek a neve volt pezetairoi. A hadsereg legnagyobb részét e p. tették, a kik általában kiváló és edzett hadtestként vannak feltüntetve. Dem. Ol. 2, 17; e helyhez schol. Theopompus után. Anaxim. fr. 7 M. Harpocratiónál. A p. a hadkiegészítő kerületek szerint, melyekből soroztattak, még Nagy Sándor korában is a 331. évig legalább 6 csapatra voltak felosztva (Arr. 3, 16, 11), minden csapat pedig Anaximenes szerint locoV-okra és decaV-okra volt tagolva, a locoV-ok számukra és beosztásukra nézve kétségtelenűl a görög zsoldos seregek hasonló beosztásának feleltek meg. A p. sisakkal, lábvérttel, kis paizszsal és valószínűleg érczborította bőr pánczélinggel voltak felfegyverkezve; támadó fegyverük volt a kard és a jellemzetes macedoni sarissa, egy 4–5 méter hosszú lándsa, melyet két kézre fogva döfésre és szúrásra használtak, úgy hogy a miatt a könnyű paizst is fogantyú nélkül pusztán karszijjon kellett hordaniok.