Pharnabazus

FarnabazoV, Kis Ázsia északnyugati részének (Dasdylitis satrapáinak) perzsa helytartója. A peloponnesusi háború folyamatában eleintén (412 óta) a spartaiakat támogatta pénzzel (Thuc. 8, 6 skk. 39. 80), de midőn 411-ben a spartaiak Ph. versenytársával Tissahernesszel, Bithynia satrapájával léptek szövetségre, Ph. 410-ben az újólag az athenaei hajóhad élére álló Alcibiadesszel kötött barátságot, a ki azonban Ph.-t rászedte (Plut. Alc. 31), a miért azután Ph. Alcibiadest (bukása után) különösen a spartaiak unszolására mindvégig üldöze és Phrygiában orgyilkosok által megölette. Később ifj. Cyrus főhelytartósága idején Ph. hű maradt a Nagy királyhoz. Xen. Hell. 3, 1, 9. A 399-ben kitört spartai-perzsa háborúban Ph. a spartai vezérek (Thiborn, Dercyllidas, Agesilaus) elől meghátrálni volt kénytelen (Xen. Hell. 3, 2, 4), a miért őt azután régi ellensége Tissaphernes a susai udvarban árulással vádolta. Ennek hírére Ph. a Nagy királyhoz sietett és magát igazolta, egyúttal pedig Tissaphernes árulásairól lerántotta a leplet, a mi ennek életébe került. Aztán a Nagy király pénzén uj hajóhadat szervezett, melynek élére az athenaei Conont állította a győztes Agesilaust pedig alkudozások utján arra birta, hogy Ph. tartományából kivonuljon. Plut. Ages. 6. Xen. Hell. 4, 3, 11. A Cnidus mellett vívott tengeri csatában az athenaei-perzsa flotta Conon vezérlete alatt és Ph. jelenlétében a spartai hajóhadat legyőzte (394), mire mindketten Laconia partjait pusztították. Xen. Hell. 4, 8. Úgy látszik, nemsokára ezután a király udvarába hívta, nagy tiszteletben részesítette és saját leányát adta hozzá nőül (Plut. Atax. 27); Kis Ázsába azonban nem tért többé vissza. Perzsiának Aegyptusszal való háborúiban aztán még két ízben szerepel Isocr. paneg. 39. Plut. Artax. 24. v. ö. Curtius E., A görögök története, 4. könyv. 5 skk. fej.