Philemon

Filhmwn. – 1. Az istenek ájtatos tiszteletében és ritka vendégszeretetben kitünő phrygiai aggastyán, a ki feleségével Baucisszal együtt barátságosan megvendégelte a vidék többi lakosaitól durván elutasított Zeust és Hemest. Zeus haragjában vízárral borította el az egész vidéket s csak Philemonék menekültek meg és mint gyönyörű templommá változtatott szegényes házuk őrei éltöket egymás szeretetében eltöltve egyszerre haltak meg és hársfákká alakultak át. Ov. met. 8, 621 skk. – 2. Vígjátékíró, Daemon fia, kit az ujattikai vígjáték költői közt a második helyre méltattak. Quint. 10, 1, 72. Született Kr. e. 361-ben (Diodor. 23, 7) Syracusaeban (Suid. s. v. Anon. de com.) vagy Soliban (Strab. 14, 671) s még mint ifjú került Athenebe, hol Menandert is kiszorította a közönség kegyéből, a mennyiben amaz a személyes gúnyt kerülve az új vígjáték nemesebb oldalait, a jellemek rajzát iparkodott érvényre emelni, ő pedig a közönség ízlésének hódolva nem vetette meg a személyes gúnyt, a változatos komikus helyzeteket, a mint a régi vígjátékból megszokták, és a jókedvet, a cselekmény érdekességét vadászta, így aztán a jellemzésben amannak mögötte is maradt. De irigyei és ellenségei is támadtak s e miatt elhagyta Athenaet és egy ideig Ptolemaeus aegyptusi király udvarában élt. V. ö. Stobaeus flor. 40, 8. Alcphr. ep. 2, 3, 17. Ide való útjában a vihar állítólag Cyrenébe vetette s itt Magas tyrannus hatalmába került, kit korábban többször gúny tárgyává tett. Plut. de ira p. 458A. 459E. Majd visszatért Athenaebe s ott előhaladott életkorban vidám költői munkálkodás közepette érte el a halál (Ps. Luc. macrob. 25. Val. Max. 9, 12. Aelian. ap. Suid s. v. Plut. an seni p. 785B. Apul. flor. 16) 263-ban. Diod. Sic. 23, 7 Apollod. után. Első darabjai a upobolimaioV volt. Állítólag 97 darabot hagyott hátra, közülök 56-nak ismerjük czímét és ezek részben azonosak Menander darabjaiéval. Ránk csak töredékek maradtak, kettőt pedig (JhsauroV és emporoV) latin átdolgozásban ismerünk, ezek Plautus Trinumumusa és Mercatora; lehet, hogy Plautus Mostellariájának eredetije is szintén Philemon egyik darabja a phasma volt. V. ö. Ritschl, Parerga, p. 159. Festus p. 162Th. 436Th. Fia Philemon szintén vígjátékíró, ki 54 darabot adott elő, a melyeket azonban csakhamar egyesítettek az atya drámáival. – Irodalom: Meineke, Fragmenta comicor. Graecorum, Berlin, 1839/57 (a 4. kötetben) s a kisebb kiadás 2. kötetében 821 sk. ll. (Berlin, 1847). Meineke, Menandri et Philemonis rell. Berlin, 1823. Kock, Comicor. Atticorum fragmenta, 1880 (2-ik köt. 478 skk. ll.). – 3. Több grammatikus neve: a) A summicta eiV ‘´Ommron szerzője, a kit a homerusi critika terén való érdemei miatt criticoV-nak neveztek a cotyaeumi Alexander és Porphyrius közt élt. Állítólag kiadta Homerust is, (Schol. ll. B. 258. 2, 467. Lehrs, Aristarch. 199 sk. ll. 2. kiad. Lepzig, 1865. Porphyr. Quaest., Hom. 368–441. ll. Schrader, Leipzig, 1880/82), azonkívűl írt Herodotus megromlott helyeiről. Schrader i. h. 8, p. 286 skk. b) Athenaei lexicographus, az ’Atticai lexeiV szerzője, Aristarchus előtt élt, Athenaeus és Tryphon sokszor idézi. V. ö. Weber, De Philemone Atheniensi glossographo, Comm. Ribbeckian. 441–451. ll. c) A lexeicon tecnologicon szintén e szerzőnevet viseli, de a munka renaissance-korbeli hamisítás (l. Christ, Gr. Litteraturgesch. 845. l.). Kiadta Osann f., Berlin, 1821.