Philopoemen

Filopoimhn, Craugis fia, született Kr. e. 253-ban Megalopolisban. Mint az achajai szövetség hadvezére lett nevezetessé. Jó nevelésben részesült s példányképül Epaminondast váalsztotta. Tetterő, belátás és önzetlenség tekintetében hasonlított is hozzá, de indulatossága és erőszakra hajló természete miatt nem közelíthette meg Epaminondas szelid nyugodtságát, emberszeretetét. Ezért inkább hadvezérnek, mint államférfiúnak született. Kora ifjúságától fogva legtöbb hajlamot a katonaságra érzett magában. Plut. Philop. 1 skk. Először 222-ben tüntette ki magát, midőn III. Cleomenes spartai király váratlanúl meglepte Megalopolist és elfoglalta. Midőn a lakosság menekült, Ph. útját állta az üldözőknek s utoljára hagyta el a várost. Nemsokára Sellasiánál nagy része volt az ütközet megnyerésében találékonysága és bátorsága által, lélekjelenléte és harczi kedve még akkor sem hagyván őt el, midőn súlyos sebet kapott. Plut. Philop. 5 skk. Cleom. 24. Pol. 2, 67. Csata után visszautasította Antigonus macedoniai királynak abbeli ajánlatát, hogy lépjen szolgálatába mint fővezér s menjen Macedoniába. Csalatkozva a görög szabadsághoz fűzött reményeiben, elment Creta szigetére s ennek belháborúiban résztvéve hipparchusszá, majd 207-ben az achajai szövetség strategusává választották meg, mely utóbbi hivatalt még hét ízben viselte, Plut. Philop. 7. Paus. 8, 49, 7. Korszerűen reformálta a lovasságot, sőt az egész hadügyet (Liv. 35, 28. Pol. 10, 24 skk.) és szokatlan harczias szellemet támasztott az egész szövetségben. Fáradozásainak legelső eredménye az lett, hogy fényes győzelmet aratott Machanidas spartai tyrannus felett és azt sajátkezűleg leszurta. Mint hadvezérnek Görögországszerte nagy híre és tekintélye volt s ezért történt, hogy midőn a spartai Nabis, ki Machanidast követte a tyrannisban, Messeniát elfoglalta, puszta hírére annak, hogy Ph. közeledik, kiürítette a várost. Nemsokára elégedetlenkedve amiatt, hogy honfitársai ellenszegültek democratikus újításainak, elfogadta (200) a cretai Gortyna meghívását, mely város ellenségeitől szorongatva Ph.-t óhajtotta vezérének. Midőn 195-ben hazatért, az achajaiak már a római T. Quinctius Flaminius vezetése alatt harczoltak Nabis ellen. De a római vezér csakhamar békét kötvén az utóbbival. Ph. nem sokáig harczolhatott ezúttal. Plut. Philop. 14 skk. Liv. 34, 35. 192-ben azonban megint strategusszá választották, midőn Nabis az aetoliaktól izgatva újra háborút kezdett s az achajai szövetséghez tartozó tengeri városokat szorongatta. Ph. nem várva be a római hajóhadat csekély erővel támadt ellenére a tengeren, de megveretett. Hibáját csakhamar jóvá tette azáltal, hogy midőn Nabist szövetségese az aetoliai Alexamenus meggyilkolta, Spartát arra kényszerítette, hogy az achajai szövetségre lépjen. Plut. Philop. 16. Ezzel Ph. az achajai szövetséget hatalma tetőpontjára emelte, de csakhamar meg kellett érnie annak hanyatlását is. Midőn ugyanis az elégedetlen spartaiak elszakadtak és Ph. hatalmába ejtvén a várost a falakat lerombolta és a lycurgusi törvényeket eltörölte (188), a spartaiak Romához fordultak. Liv. 38, 30 skk. 39, 33. Pol. 23, 10 sk. 25, 9. Bár ez utóbbi most nem avatkozott be közvetlenűl, emésztő politikájával mégis lehetetlenné tette a szövetség fentartását. Így Messenét Dinocrates, támaszkodva a rómaiaktól pártfogolt oligarchákra, elszakította a szövetségtől. Pol. 24, 5. A 70 éves Ph., ki nyolczadszor viselte a strategusi tisztet, épen betegen feküdt Argosban, mindamellett talpra állott és egy kis csapatot gyűjtve Megalopolisban azzal Dinocratest megfutamította. De azután egy 500 főnyi messenei csapat megjelenve, szorongatni kezdte a lováról leesett és súlyosan megsérült Ph.-t, majd elfogta és rút bántalmazások között Messenébe hurczolta. Dinocrates tartva attól, hogy a nép könyörületet fog Ph. iránt érezni, még azon éjjel megmérgeztette. Lycortas, Ph. utóda a strategusi hivatalban, csakhamar feltétlen meghódolásra kényszerítette Messenét. Dinocrates előre mérget vett, de azok is halállal lakoltak, kik Ph. halálában részesek voltak. Az «utolsó hellén» hamvait ünnepélyes menet kiséretében szállították Megalopolisba, az urnát Polybius, Lycortas ifjú fia, a későbbi történetíró vitte. Plut. Philop. 21. Arat. 24. Pol. 10, 24. 11, 24. 24, 9 skk. Just. 32, 1. Liv. 39, 49 skk. V. ö. Neumeyer, Ph. der letzte der Hellenen, Amberg, 1879.