Philotas

FilwtaV. – 1. Parmenio fia, N. Sándor ázsiai hadjáratának még az elején kitüntette magát és a lovasság főnöke lett. Vagyonával és előkelő származásával büszkélkedve egyenrangúnak tartotta magát N. Sándorral s egyike volt azoknak a macedoniaknak, a kik hibáztatták a királyt az Ázsiában magára öltött keleties szokásokért. Heves kifakadásait besúgták a királynak, a ki aztán gyűlölséget érzett iránta. Egy Limnus nevű macedoniaitól összeesküvés támasztatván N. Sándor ellen, részesnek mondták Ph.-t is, kit kínpadon vallomásra bírtak, mire a törvényszékké átalakult hadsereg halálra itélte Kr. előtt 330-ban. Plut. Alex. 48 skk. Arr. 3, 26. Curt. 6, 7 skk. Diod. Sic. 17, 79 skk. – 2. N. Sándor hadtestparancsnoka (taxiarchusa), a király halála (Kr. e. 323) után Cilicia satrapája lett. De Perdiccas már 321-ben elvette tisztségét, őt magát pedig Eumenes parancsnoksága alá helyezte. Curt. 10, 10. Just. 4, 6. Perdiccasnak más híveivel együtt 317-ben Antigonus hatalmába került. Diod. Sic. 19, 16. V. ö. T. Cauer, Philotas etc. 1893.