Phlius

FleiuV, FliouV, lakói jliasioi, független város Peloponnesus északi részén Corinthus sé Mycenae között; területe Phliasia (Fliasia) néven volt ismeretes és Nyugatról Arcadia, Északról Sicyon, Keletről Cleonae, délről Argos haárolta; a mythikus időkben Philasia ’AraiJurea vagy ’Arantia néven szerepelt (Il. 2, 571. Strab. 8, 382), de lakói később 30 stadiummal keletibb vidékre költöztek és a tartomány egyedüli folyója, a corinthusi öbölbe szakadó Asopus mellett Phliust alapították. A tartomány területe 155 km.² volt. A kis tartomány köröskörül magas hegyektől kerített háromszög alakú völgy, melynek csúcsa Észak felé tekint: Délen a Celossa és Carneates (m. Megalovuno), Keleten a Tricarantum nevű hegy keríti; a Carneates tövében fakad az Asopus folyó. A vidék híres volt borairól. Az eredetileg ion lakosság később dórizálódott s igen elszaporodott. Alkotmánya aristocratikus jellegű volt, azért a lakosság mindig Sparta iránt viselkedett rokonérzéssel. Leonidas alatt 200 phliusi harczos harczolt (Hdt. 7, 202), Plataeaenál pedig 1000 (Hdt. 9, 28); a peloponnesusi háborúban Argos ellen 6000 philusi polgár gyült össze a piaczon. Thuc. 5, 57. 6, 105. Spartában hűen ragaszkodtak és csodás vitézséget tanusítottak. Xen. Hell. 7, 2. Ph. később az achajai szövetséghez csatlakozott. Pol. 2, 14. A macedoni uralom korszakában Ph. belső zavarokkal küzdött. Dem. de rep. ord. 175. Ph. szülőhelye volt Pratinas költőnek és Timon bölcselőnek. A város közelében Celeae táján Demeternek volt szenthelye, hol minden negyedik évben ülték a mysteriumokat. Strab. 8, 385. Polyb. 2, 52. 4, 67. V. ö. Curtius, Peloponnesos 2, 470 skk.