Phocylides

FwculidhV, miletusi költő, Theognis kortársa, 530 körül Kr. e., gnomákat írt hexameterben és elegiai versmrétékben. Életéről semmit sem tudunk; erkölcsi mondásai (cejalaia) komoly, értelmes főre vallanak, egyszerűek, de magukon hordják a költői önérzet bélyegét. Töredékei Brunck, Schneidewin, Gaisford, Bergk gyüjteményében és P. Thewrewk Emilnél. A Ph. neve alatt fennmaradt pooihma nouJeticon nem tőle, hanem egy alexandriai zsidó hamisítótól ered, ki ószövetségi alapon álló meggyőzédését nem merte nyiltan vallani, hanem elrejtette a miletusi gnomikus álarcza alá. E költemény egykor igen népszerű volt és iskolai olvasmányul szolgált. Később azonban kiszorult az iskolából. A figyelmet Bernays irányította rá classikus értekezésével: Ueber das phokylidische Gedicht, 1856. Pseudo-Phokylides. Tanulmány az alexandriai hellenistikus irodalom köréből, dokt. ért. Sebestyén Károlytól (1895), a hol a szöveg ki van adva.