Phryne

Frunh, Athenaenek egyik legünnepeltebb hataerája, ki a boeotiai Thespiaeből származott; tulajdonképeni neve Mnesarete Fmnhsareth) volt. Az eredetileg szegény leány létére szépsége révén hamar tett szert nagy hírre és gazdagságra. Korát meghatározza az a körülmény, hogy Praxitelesnek volt szeretője; még N. Sándor idejét is megérte, mert Athenaeus (13, 591) szerint ajánlkozott, hogy Thebaenek Sándortól (a 111. Ol. 2. évében) lerombolt falait saját költségén fölépítteti, ha nevét föliratban megörökítik. Szépségének senki sem tudott ellentállani, csak a szigorú erkölcsű Xenocrates bölcsész nem hódolt meg neki. Mikor Euthias szónok, kit megsértett volt, a hliaia előtt asebeia-val vádolta, barátja Hyperides védte, eleinte kétes eredménynyel, de mikor Ph. a birák előtt föltárta bájait, azok egyhangúlag fölmentették. Ő szolgáltatta Apellesnek a motivumot keghíresebb képéhez, az Aphrodite Anadyomenéhez akkor, midőn Eleusisban Posidon ünnepén az összesereglett nép szemeláttára megfürdött a tengerben (Athen. 13, 590F) s ugyancsak ő róla mintázta Praxiteles az ókori szoborknak Plinius (36, 20) szerint legszebbikét, a cnidusi Aphroditét. Athen. 13,590A. B. nagy hirét első sorban Praxitelesszel folytatott viszonyának köszöni. A nagy művész szeretőjének oda igérte volt legszebb művét, de nem akarta bevallani, hogy ő melyik szobrát tartja annak. Mivel P. saját itéletében nem bízott, cselhez folyamodott. Mikor Praxiteles egyszer nála időzött, berohant egy rabszolga s jelentette, hogy a művész műhelye lángban áll. Praxieles el akart rohanni s ijedten felkiáltott, hogy hiába dolgozott, ha Satyrusát és Erosát, a tűz elpusztítja. Ph. megnyugtatta, hogy az egész csak vaklárma volt, hogy megtudja, mit tart Praxiteles legszebb művének. S akkor aztán az Erost választotta magának. Paus. 1, 20, 1. Praxiteles nemcsak modellül használta szép szeretőjét, hanem képmását is megörökítette több ízben. Pausanias Thespiaeben látta Ph.-nek egy márványszobrát (9, 27, 5), egy másik, aranyozott bronz szobrát pedig Delphiben, a hol maga Ph. állítttata föl azt. (10, 15, 1). Aelian. v. h. 9, 32. Schol. Hor. sat. 2, 3, 254.