Picus

a római nép mezei és erdei istene (deus agrestis, silvestre nummen, nemorum numen, Ov. fast. 3, 303. 309, 315), kiváló gazda és földműves, nemkülönben kemény katona, továbbá a jövendőmondás védője, ki az Aventinus magaslatán lakott és az ősrómai hagyomány szerint Saturnusnak fia, Faunusnak atyja volt. Őt tekintették Latium első mesés királyának, a ki egyúttal Pomonának, mások szerint egy Canens nevű nymphának férje volt. Circe haragjában harkálylyá változtatta, hogy a király az ő bűbájos szerelmét megvetette volt. Verg. A. 7, 48. 189. Ov. met. 14, 320 skk. fast. 3, 291 skk. Ábrázolásának módja különböző: hol augur képében mutatták be, kezében a jellemző görbefejű pásztorbottal; hol faoszlop alakjában, rajta a harkálylyal, a mely Marsnak kedves jövendőmondó madara volt; hol fiatal ember alakjában, fején harkálylyal. A szakszótárak idevágó czikkelyien kívül lásd különösen Schweglernek művét, Römische Geschichte, 231–234 ll. (Mars, P., Faunus, Saturnus). Hartung, Religion der Röm. 2, 173 skk. 185 skk. Heyne V. sz. excursusa Vergilius Aeneiséhez. Wissowa, Religion und Kultus der Römer, 165. 174.