Apion

’Apiwn, alexandriai grammatikus és polyhistor a Kr. u. 1-ső század első felében, PleistonikhV és MocJosV melléknevekkel. Aegyptusban születvén, fiatalon Didymus házába jutott Alexandriában, hol Apolloniusnak, Archibis fiának, és Euphranornak grammatikai előadásait hallgatta, s később mint Theon utóda az alexandriai grammatikus iskolának fejévé lett. De csakhamar elhagyta Alexandriát, mindenütt Homerus felett tartva előadásokat, melyek ürességük daczára nagy tetszésben részesültek. Az alexandriaiak A.-t polgárjoggal ajándékozták meg, miért is ő hálából emezeket a zsidókkal való czivódásaikban szóval és irásban erélyesen támogatta, s többek között az alexandriai antisemita párt által Caligula császárhoz menesztett küldöttségben szóvivőként szerepelt, míg a zsidók küldöttségének vezére Iosephus zsidó történész volt. A. ezután Rómában élt és tanított, még Claudius császár idejében is. Sokoldalú irodalmi tevékenysége kiterjedt a történetre, geographiára, természetrajzra és grammatikára. Művei közül említendők: 1) aiguptiaka 5 könyvben Aegyptus történetéről és mívelődéséről; a 3-ik és 4-ik könyvben támadt meg a zsidóságot, és ez bírta a fent említett Iosephust a peri arcaiothtoV ’Ioudaivn vagy (kata ’ApiwnoV) czímű ellenirat megírására; a munka töredékei, Müller, Fragm. hist. gr. III, 506–516. 2) glwssai ’Omhrikai, ebben Homerus exegesiével foglalkozott, de alexandriai grammatikus volta daczára nem Aristarchus komoly, hanem a pergamumi grammatikai iskola fejének, Cratesnek mindent belemagyarázni akaró módszerét követve. E művét csak későbbi irók nyilatkozataiból és egynehány idézetből ismerjük. Kétes, vajjon a homerusi glossáknak ’ApiwnoV glwssai ’Omhricai czímen ránk maradt sovány jegyzéke (kiadta Sturz az Etym. Gud. függelékében, 601 s köv. II.) csakugyan egy valódi A.-féle munkának a kivonata, mint Kopp vitatja (Herm. XX, 161 s köv. II), vagy Lehrs szerint egy későbbkori tákolmány. – Irodalom: Kopp, Herm. XX. Baumert, Apionis quae ad Homerum pertinent gragmenta, Regimonti pr. 1886. Sperling, Apion der Grammatiker und sein Verhältniss zum Judentum, progr. Dresda, 1886.