Platae, Plataeae

Plataia (Hom. Il. 2, 504. Hdt. 8, 50 stb.), Plataiai (Thuc. 1, 5. 3, 61), boeotiai város a Cithaeron északi lejtőjén, nem messze az Asopus forrásaitól. Nevét közönségesen (Paus. 9, 1) P.-tól Asopus leányától származtatták, Strabo azonban (9, 406) a plath (= evezőlapát), szóban keresi az eredetét, úgy vélekedvén, hogy a Copais tó egykor faláig ért és lakosai (PlataieiV) evezésből éltek; legvalószínűbb, hogy a név attól a kis fensíktól származik, melyen a város feküdt. Bár Boeotiában feküdt, a Pisistratidák idejében szorosan Athenaehez csatlakozott s azóta hiven kitartott mellette jóban, rosszban. Megható hűséggel küldött a marathoni csatatérre 1000 harczost (Hdt. 6, 108); a falai alatt vívott emlékezetes ütközetben pedig 600 emberel vett részt (Hdt. 9, 29), mi egyúttal megbizható adat a város kicsinységére nézve. Xerxes a thebaeiek ösztönzésére lerombolta. Thuc. 3, 68. Hdt. 8, 50. A perzsa háborúban elejétől végéig sok áldozattal és nemes odaadással küzdvén a nemzeti ügy mellett, megérdemelte, hogy midőn Sparta és Athenae a plataeai ütközet után nem tudtak egymás javára lemondani a vitézségi díjról, belenyugodtak abba, hogy azt Plataea kapja. Plataeában indult meg a peloponnesusi háború, a mennyiben a thebaeiek a Kr. előtti 431-ik év tavaszán egy éjjel meglepték a várost és el akarták foglalni, de maga a kiküldött csapat esett a bátor plataeaiak hatalmába, a kik hirtelenében meggondolatlanul mind kivégezték a foglyokat. A háború alatt aztán hosszas megszállást és ostromot kellett a peloponnesusiaktól szenvednie, mígnem ezek a háború ötödik évében (427) a megmaradt őrség kivégzésével boszulták meg a thebaeiek halálát. A még előbb elmenekült lakosságnak egy részét az athenaeiek Pallene félsziget Scione városába telepítették le. Diod. Sic. 12, 76. A várost és területét a győzők a thebaeieknek adták, kik utóbb az elsőt a templomok kivételével lerombolták. Thuc. 3, 52. 68. Csak az Antalcidas békéje (387. Kr. előtt) után építhették fel az Athenaebe menekültek gyermekei az elődök városát, mely azonban csak részleg volt független, mert tényleg Sparta nyomasztó uralma alatt állott. Miután a spartai befolyás Boeotiából kiszorult, Plataea kénytelen volt megint Thebaehez csatlakozni; midőn pedig kisérletet tett, hogy athenaei segélylyel kivívja szabadságát, a thebaeiek ismét lerombolták (376). Diod. Sic. 15, 46. A lakosokat megint Athenae fogadta be. Utódaik a chaeroneai ütközet után visszakapták a várost, melynek lakói az elődök dicsőségében sütkérezve mint hiú kérkedők lettek ismeretesekké. A város főbb nevezetességei voltak: a várfalakon kívül épült nagy Hera templom; Athenae Areának a perzsa háborúk folytán épült temploma, egy colossalis szoborral Phidiastól és Polygnotus falfestményeivel; közvetetlenül a keleti várfal előtt voltak a nagy ütközetben elesettek sirjai, egy-egy a spartaiak és athenaeiek és egy közös a többi hellenek számára. Utóbbi közelében állították fel ZeuV ’ EleuJerioV oltárát és márványszobrát. E mellett tartották négyévenként az ’EleuJeria-kat, mely ünnepet a szövetségesek a perzsáktól való szabadulás emlékére alapítottak. Strabo 9, 412. A plataeaiak feladata volt, évenként Maemacterion hó 16-án halotti áldozatot bemutatni az elesettek sirjain, mely szokást még a Kr. u. 2-ik században is gyakorolták. A híres csatatér a várostól Északkeletre az Asopusig terjedt. Várfalának romjai mintegy 5 km. hosszúságban állanak. Hdt. 9, 13 skk. Plut. Arist. 11 skk. Münscher, De rebus Plataeensium, 1841.