Pliades

PleiadeV, PlhiadeV, PeleiadeV, a hét csillagból álló fiastyúk. A monda szerint Atlasnak (Hes. opp. 383) és az Oceanina Plionénak (Ov. fast. 5, 81–84) vagy Aethrának leányai, a Hyasok testvérei; bánatukban ezek halála vagy atyjuk szomorú sorsa miatt megölték magukat, mire Zeus a csillagok közé helyezte őket. Egy másik monda szerint Orion, a híres vadász, beléjük szeretett s 5 hónapig üldözte őket. Üldözése elől Zeus mentette meg őket azáltal, hogy galambokká (PeleiadeV) majd csillagokká változtatta (a monda valószinűleg azon alapszik, hogy az Orion csillag 5 hónapig a Pliasok mellett mozog az égen). Velük függ össze az a monda is, hogy Zeusnak galambok hozzák az ambrosiát, de röptükben a Plagctai szirteknél egynek mindig el kell vesznie; a Pliasok közül is az egyik mindig setét (Merope), mert szégyenli magát, hogy ő az egyedüli, ki halandóhoz ment nőül. Nevük a következő: Electra, Zeustól Dardanusnak s Eetionnak, Maria, Hermesnek, Taygete, Lacedaemonnak anyja; Alcyone (jégmadár) Posidontól Hyrieusnak, Celaeno, Lycusnak és Nycteusnak anyja; Sterope, Arestől Oenomausnak atyja vagy annak felesége; Merope, Sisyphustól Glaucusnak anyja. A Pliasok korai felkelése majus elejére esett (ezért hivták a rómaiak Vergiliaenek [Virgiliae] a verni temporis significatione, Serv. Georg. 1, 138), ekkor vette kezdetét a hajózás (talán innen származott nevük: plew = hajózom; egy másik etymologia a jlew, latin fluo, pluo igével hozza kapcsolatba), mely késői lenyugtukkal (nov.) szünt meg; ezen csillagzat állása határozta meg a vetés és aratás idejét is. Hes. opp. 383. Verg. Geogr. 4, 233.