’ApobaihV, anabathV.

A kocsiversenyek egy neménél, mely a hőskori szekérharczoknak volt utánzása, ketten állottak a szekéren: a versenyző és a kocsis (hniocoV). A pálya utolsó megkerülésénél a versenyző leugrott és a szekér mellett futott, kevéssel a czélpont előtt pedig ismét felugrott rá. Innen apobathV és avabathV. A versenyeknek ez az ősrégi neme (állítólag már Erechtheus hozta be) főleg a Panathenaea ünnepen dívott.