Poetovio

római város Felső Pannoniában (Nagy Constantinus óta Norciumban), s ma Pettau Steiermarkban. De nemcsak a Poetovio és Pettau nevek azonosságából tünik ki, hogy Pettau helyén állott Poetovio, hanem több oly feliratból is, melyeket Pettau területén vagy közelében találtak Poetovio névvel. Ilyen feliratok CIL III 4054. 4071. 14354²⁷. A Poetovio név előfordul még CIL II 4147. III 753. 5427. 6700. 6761. Grut. 533, 8. Henzen 6791 feliratokban, továbbá Tacitusnál (hist. 3, 1) és Antoninus itinerariumában (pl. 261. 262. 265). Ellenben a Renier által 1718. sz. alatt közölt feliratban Petovionenses alakkal találkozunk; még jobban eltérnek Petobio Ammianusnál (11, 11, 19 és Dipl. 90), Potobion Ptolemaeusnál (2, 14, 4), Patavio az Itinerarium Antonini 129. lapján, Petavio a tabula Peutigerianná és Fabrettinél (129, 54) egy roma-városi feliratban. Nemkülönben Pattaura utalnak nagyjában a tabula Peutingeriana és az itinerarium Antonini adatai is. A tabula szerint Celeia (Cilli) 36, a valóságban körülelül 40, Aqua viva (Varasd) 20, a valóságban 25 r. mérföldnyi távolságban vannak Poetovio-Pettautól. Az itinerariumban a távolságok Poetovio és Celeia között (129. l.) 36, Poetovio és Aqua viva között (265. l.) 19. Poetovio és Savaria (Szombathely) között (262. l.) 92, a valóságban 90 r. mérföld. Augustus halálakor Poetovio vidéke már a római birodalomhoz tartozott s a 3 legio közül, melyek akkor Pannonia őrségét képezték (Tac. ann. 1, 30), a legio VIII Augusta tartózkodott Poetovióban. CIL III 4060. 10878. 10879. Ha a helytartó is Poetovióban székelt, annál kevésbbé lehetett Poetovio legio nélkül. V. ö. Domaszewski, Die Beneficiarierposten, Westd. Zeitschr. 1902, 178. l. A legio VIII Augustát Nero Moesiába rendelte s Kr. után 69-ben Poetovio már a legio XIII gemina állomása. Thac. h. 3, 1. A legio XIII gemina poetoviói tartózkodásáról a CIL III 4061. 4118. 10877. 10881. 14355² és 14355³ feliratok tanuskodnak. Miután Carnuntumba legio került, a legio XIII gemina sem maradhatott ezután sokáig Poetovióban. Az 1. század végén Vindobonában (Wien) találjuk. Ezután legfölebb méga classis Flavia Pannonica állomásozott egyideig Poetovióban. CIL. III 4025. A 4030 felirat, mely a legio X gemina egyik katonájáról s a 10880 felirat, mely a legio II adjutrix katonájáról emlékezik meg, nem bizonyít semmit. Feltünő, hogy P. nem lett azonnal római jogú várossá, a mint megszünt legio-állomás lenni. Azzá ugyanis csak Trajanus (98–117) emelte, miután Poetovióban igazán italiai gyarmatosokat telepítette le. A CIL III 4057 felirat szól egy ilyen gyarmatosról, ki Dertonából származott s mint a II segédlegio kiszolgált katonája a második gyarmatos csapattal került Poetovióba (deduct[us] c[oloniam] U[lpiam] T[raianam] P[oetovionem] mission [e] agr[aria?] II). Poetovio, mint Trajanus coloniája az Ulpia Trajana melléknevet viseli (Ulpia Troiana CIL III 6761. C. V. T. P. CIL III 4022. 4038. 4050. 4057. 4067. 4068. 4101), de előfordul az Ulpia melléknév magában is (CIL III 753. 5427. Fabretti 129, 54), sőt egyszerűen Colonia Poetovio sem ritka. CIL III 4070. 4100. 4108. 4111. Trajanus továbbá a saját tribusába is sorozta, a tribus Papiriába. CIL II 4147. III 4071. 6761. D. XCV (LXXIII). Grut. 533, 8. Henzen 6791. Poetovio határa messze a városon túl terjedt, még Aquae Iasae (Toplice) is hozzátartozott. CIL III 4117. Az attribuált falvak közül névszerint a CIL III 10875 (Unter Haidin) feliratban említett vicus Fortunae ismeretes. A városi tanácsot (ordo) csak a CIL III 7429 felirat említi; annál gyakrabban van szó a tanács tagjairól. Decuriók előfordulnak a CIL III 4018. 4022. 4033. 4038. 4050. 4067–4069. 4108. 4111 feliratokban, míg a 7429 feliratban egy decurionalibus ornamentis honoratus szerepel. Mint legfőbb tisztviselők a II viri iure dicundo (CIL III 4028. 4038. 4069) mellett egy esetben egy Ivvir (u. o. 4028), egy másik esetben (u. o. 4111) egy praefectus iure dicundo tünnek fel. A CIL III 4108 feliratból a honor II viri quinquennalis ismeretes. A kisebb tisztviselők közé tarotzott az aedilis (CIL III 4038) és a quaestor (u. o. 4038. 4111). A papságot az augur (u. o. 4038) és talán a flamen Augusti (u. o. 10872) képviselik. Megemlítendő még az Augusutales testülete (CIL III 4107. 10882), nevezetesen a 15184⁹ feliratban előforduló sexvir Augustalis. A mi végül a collegiumokat illeti, ismertees a collegium Juventutis két praefectusával, két paterjével és három quaestorával (CIL III 4045), és a collegium magnum Larum et imaginum domini nostri Caesaris (u. o. 4038). Nyilvánvalóan egy collegium fabrum is állott fenn (u. o. 4038). Poetovio azután is, hogy a főhadiszállás Carnuntumba tétetett át, megmaradt Felső Pannonia procuratora (pénzügyigazgató) székhelyének. CIL III 4031. 4046. Továbbá nemcsak vámállomás (CIL III 14354²⁷ statio Poetovionensis) volt, hanem a publicum portorii Illyrici igazgatási központja. Ezért találkozunk Poetovióban a statio Enensis (CIL III 15184⁷), a statio Atrantina (u. o. 15184⁴) s a statio confluentes (u. o. 15184⁸) alkalmazottaival. A vámszemélyzet nagy sokasága mellett Poetovióban kifejlődött a Nutrices Augustae cultusa. Szentélyüket 1895-ben Unter Haidinban felásták s a nagyszámú felirat (CIL III 14051–14061. 15184^25–6), mely itt napfényre került, kevés kivétellel a vectigal Augusti császári rabszolgáitól származik. Továbbá találtak Poetovio területén két mithraeumot. Az egyiket 1898/1899-ben ugyancsak Unter Haidinban a CIL III 14354^25–37 feliratokkal. Mindkét helyen Mithras hivői túlnyomó részben ugyancsak az adó- és vámszemélyzetből kerültek ki. Poetovióból származik két Krisztus-monogramm a bécsi udvari muzeumban. CIL III 4098. Poetovio von Dr. S. Jenny, Einzelpublication der k. k. Central-Commission, Wien. CIL III p. 510.