Polus | P | Polyanthes |
PoluainoV. 1. Macedoniában született, Romában rhetorkodott Marcus Aurelius és L. Verus császárok idejében. Ezeknek ajánlotta a hadi cselekről szóló (strathghmata), 8 könyvből álló művét, midőn a parthusok ellen háborút viseltek (162165-ben Kr. u.), melyben ő, mint előszavában mondja, előrehaladott kora miatt nem vehetett részt. Műve épségben maradt ránk, csak a 6. könyv egy része s a 7. vége hiányzik. Körülbelül 900 hadicselt sorol fel, példáit első sorban a görög történelemből veszi, a latinban már kevésbbé járatos. A 4. könyvben a macedonok, a 6. könyvben a barbarok hadi cseleiről szól, a rómaiaknak csak a 8. könyv első részét (c. 125) szenteli, a második részben az asszonyok hadi cseleit említi. Módszere inkább az elméskedő rhetorhoz, mint komoly történetíróhoz illik. Munkája általában véve nagyon felületes; forrásai a hasonló gyűjteményeken kívűl valószínűleg csak a leghasználatosabb történeti kézikönyvek (pl. az Euphorusé) voltak. A görög szöveget legelőször J. Cassaubonus adta ki (Lugdani Batavorum, 1589, jegyzetekkel), a latin fordítás már előbb megjelent Justus Vulteiustól, Basiliae, 1549), kiadta Corais is (Paris, 1809). Legújabb kiadása Teubnernél jelent meg (Wölfflintől, átdolgozta Melber). Németre először Kind fordította (Lipsiae, 1750), utánna Blume-Hasa (Stuttgart, 1834). Melber, Über Quellen u. Wert der Strategemensammelung Polyaens (Jahrbuch f. Phil. Suppl. 14). Knott, De fide et fontibus Polyaeni (Lipsiae, 1883). 2. Lampsacusi mathematikus, ki később Epicurus tanítványa és barátja lett, miután a mathematikának mint áltudománynak tanulmányát abbahagyta. Cic. acad. 2, 33. fin 1, 6. 3. Julius Plyaenus, epigramma költő, valószínűleg azonos a Caesar korában élt sophistával.