Porcii

plebejus eredetű nemzetség, mely több ágra szakadt. – I. Licinii. – 1. L. Porc. Lic., a 2-ik pún háborúban több magas hivatalt viselt s 207-ben mint praetor Hasdrubal ellen is harczolt Metaurus mellett. Liv. 27, 39. 46. – 2. L. Porc. Lic., előbbinek fia, 184-ben mint consul háborút folytatott a ligurok ellen. Liv. 39, 45. – 3. L. Porc. Lic., előbbinek fia, 181-ben duumvir, 172-ben a Perseus ellen induló flotta parancsnoka. Liv. 40, 34. 42, 27. – II. Laecae. – 1. P. Porc. Laeca, 199-ben Kr. előtt néptribunus, 196-ban a triumviri epulones egyike, 195-ben praetor Etruriában. Liv. 32, 7. 42. – 2. M. Porc. Laeca, Catilina egyik czinkostársa. Sall. Cat. 17. 27. Cic. Cat. 1, 4. 2, 6. – III. Catones. – 1. M. Porc. Cato (melléknevei: Censorius, Censor, Tac. ann. 3, 66; Priscus v. Superior, Val. Max. 3, 2, 16. Hor. od. 3, 21, 11; Sapiens, Cic. Lael. 2. orator), korának egyik legkitünőbb férfia, a római jellem mintaképe, született 234-ben Kr. előtt Tusculumban. Plut. Cat. m. 1. Dicsőséges pályafutását a harczmezőn kezdte. Alig volt 17 éves, midőn Fabius Maximus alatt részt vett a Hannibal elleni csatákban 214-ben Campaniában; majd 209-ben Tarentum alatt, 207-ben a Metaurus mellett harczolt. Plut. 2. Cic. Cat. m. 4. Nep. Cat. 1. A mellett a tudományokat is ápolta; atyja birtokán gazdasággal, később Romában jogtudománynyal és szónoklattal foglalkozott és többször szerepelt mint védő ügyvéd. Az állami hivatalokban is gyorsan emelkedett. 204-ben már Siciliában találjuk mint quaestort Scipio társaságában (Liv. 29, 25), 199-ben aedilis, 198-ban praetor, 195-ben consul. Consulsága után Hispaniába ment proconsulnak s rendet és békét csinált az ott lakó vad néptörzsek között. Liv. 32, 43. 34, 17. Plut. 10. Alighogy innen visszatért, már Syriába vonult 191-ben mint M. Acilius Glabrio alvezére s elfoglalván a thermopylaei magaslatokat elősegítette a rómaiak győzelmét Antiochus felett. Plut. 12, 14. Most egyideig Romában maradt s egészen a nyilvános életnek szentelte magát. Ekkor következett működésének tetőpontja, a censorság, melyet 184-ben L. Valerius Flaccusszal együtt nyert el. Plut. 16. A legnagyobb szigorúsággal járt el egyes senatorok ellen, s megtisztította e testületet az oda nem való elemektől; a legnagyobb erélylyel lépett fel különösen a nők fényűzése elen (orationes censoriae, Liv. 39, 41. Cic. de or. 2, 64. Plut. 18 sk.). Mindenütt és mindenben csak az állam érdekeit tekintette a szigorúsága, conservativ ragaszkodása a régi szokásokhoz és intézményekhez annyira vitte, hogy midőn Carneades bölcsész vezetése alatt egy görög küldöttség jött Romába, igyekezett az idegeneket minél hamarabb eltávolítani, nehogy ártalmas befolyással legyenek a régi római erkölcsökre és fegyelemre. Az államhatalom terjedése, nagyobbítása szintén gondjai közé tartozott s fáradhatatlanul követelte a legyőzött Carthago lerombolását. Liv. ep. 49. Plut. 26 sk. Flor. 2, 15. Mint igazi római jellem szívós ragaszkodással és bámulatos kitartással küzdött ósdi eszméiért egész élete végéig. Még külsejében és életmódjában is szigorúan ragaszkodott a régihez: beszéde, tekintete, életmódja szigorú, egyszerű volt, minden fényt és pompát kerülő. Küzdelmeinek kevés sikere volt (hisz öreg korában maga is hozzáfogott a göröghöz és megtanulta azt). De ez nem ejtette kétségbe, egyforma szigorúsággal bánt magával is úgy mint polgártársaival. Plut. 8. 24. cic. off. 2, 25. Liv. 39, 40. Hor. sat. 1, 2, 32. Cato az irodalomban is nevezetes helyet foglal el. Jogtudományi művei, szónoklatai, fia számára irt didactikai oktatásai elvesztek. Legfontosabb műve origines (7 könyv, Nep. Cat. 5. Cic. Brut. 23. de or. 2, 12. Liv. 45, 25), a rómaiak annalisszerű története Roma alapításától, az ő számítása szerint (aera Catoniana) 751-től Kr. e. egész a maga koráig; ebből ma csak töredékek vannak. Egészen ránk maradt de re rustica (de agri cultura) cz. műve. Meghalt 85 éves korában 149-ben. Töredékeit kiadták Lion (1826), Jordan (Leipzig, 1860); az origines maradványait Peter, hist. Rom. rell. 1; a de re rusticát Gesner és Schneider a Scriptores rei ruticaeben, és Keil (1882), és az ő neve alatt fenmaradt, bölcs mondásokat (Dicta Catonis) Némethy G. (Budapest, 1892). – 2. M. Porc. Cato Licinianus, az előbbinek fia; 173-ban Liguriában harczolt, 168-ban részt vett a Pydna melletti ütközetben. Meghalt 152-ben. Plut. Cat. 20. 24. Liv. 42, 1. Mint igen tehetséges ember (perfectus, Cic. Lael. 2) különösen jogtudománynyal foglalkozott s írt is több jogi művet, melyek azonban elvesztek. Gell. 13, 19, 9. – 3. M. Porc. Cato, az előbbinek fia, consul volt 118-ban. Sall. Jug. 5. Gell. 13, 19,9–11. – 4. C. Porc. Cato, az előbbinek testvére, ifjúkorában Ti. Gracchus barátja, 114-ben mint consul nagy vereséget szenvedett a sorciscusoktól Thraciában. Később zsarolás miatt elitélték, majd pedig száműzték, mivel Jugurthától megvesztegettette magát. Flor. 3, 41. Vell. Pat. 2, 8. Cic. Brut. 34. Sall. Jug. 40. – 5. L. Porc. Cato, praetor korában legyőzte az etruscusokat a marsus háborúban; 89-ben mint consul a Fucinus tó melletti csatában esett el. App. b. c. 1, 50. – 6. M. Porc. Cato, az előbbinek testvére, Cato Uticensis atyja. Plut. Cat. min. 1. – 7. Porc. Cato, P. Clodius barátja és Pompejus ellensége; Pompejusszal azonban később kibékült, sőt a consulság elnyerésében hathatósan támogatta, miért ez viszont kimentette őt egy vád alól. Cid. Qu. fr. 2, 1, 2. 6. 4. Att. 4, 16, 3. – 8. Porcia, Cato Uticensis testvére, Domitius Ahenobarbus neje, meghalt 46 körül Kr. e. Plut. Cat. min. 41. Cic. Att. 13, 37, 48. – 9. M. Porc. Cato Uticensis, az öreg Cato dédunokája, a köztársaság legőszintébb és legtiszteletreméltóbb híve, született 95-ben Kr. előtt (Plut. Cat. min. 2. Sall .Cat. 54). Korán árvaságra jutván, nagybátyja Livius Drusus házába került, kit azonban szintén csakhamar elveszített. Kiváló jellemének már gyermekkorában is több jelét adta. Plut. 1–3. Mint ifjú a rabszolgaháborúban kezdette hadi szolgálatait 72-ben, 67-ben pedig Macedoniában harczolt mint hadi tribunus. Itt ismerkedett meg Athenodorus bölcsészszel, kit visszatérve magával hozott Romába s vezetése alatt bölcsészeti és szónoklati studiumokra adta magát. 65-ben quaestor lett s e hivatalt is a legnagyobb lelkiismeretességgel töltötte be. Plut. 16. 17. 18. Majd hosszabb utazást tett Ázsiában, honnan visszatérve néptribunusszá választatta magát Q. Metellusszal együtt 62-ben. A senatustól is támogatva befolyással volt Catilina czinkostársainak büntetésére is (Sall. Cat. 52), miáltal Caesar haragját vonta magára. Különösen ellenezte Pompejus nagyravágyó törekvéseit, de ezáltal csak azt érte le, hogy Pompejus most már Caesarhoz csatlakozott. Cic. Mur. 14. Caesar is nagyon veszélyesnek tartotta az ő befolyását s gondoskodott arról, hogy legalább egy időre eltávolíttassa Romából. Igy történt, hogy P. Clodius javaslatára követségbe küldték Cyprusba. Plut. Cat. min. 34. Innen visszatérve folytatta megkezdett küzdelmeit a köztársaságért, de kevés sikerrel; Crassus és Pompejus consullá választását nem tudja megakadályozni, maga pedig a praetorságot nagy küzdelemmel csak 54-ben nyerhette el. Plut. Cat. min. 42. Cic. Vat. 16. A praetori év után nem ment ki helytartónak, hanem Romában maradt a köztársaság védelmére; Ciceróval együtt erősen dolgozott Milo felmentése ügyében, majd 51-ben a consulságra pályázott, de itt is elbuktatták. Plut. 45. 49. A polgárháború kitörésekor Pompejushoz csatlakozott, benne látván a senatuspárt hatalmának és így a köztársaságnak biztosítékát. Siciliából tehát, melynek védelmét hiába kisértette meg, Pompejus táborába ment, minthogy azonban Pompejus a tiszta kezű és idealis gondolkozású republicanust nem szivesen látta, tanácsait mellőzte, előbb Ázsiába, majd Rhodusba ment. Ő szerette volna a háborút minél nagyobb kimélettel folytatni, de nem hallgattak reá. Plut. 53. 54. Sen. ep .104. A dyrrhachiumi ütközet után ott maradt a városban és így a pharsalusi csatában nem is vett részt, hanem Achaja felé indult Pompejus fölkeresésére. A vereség nem csüggesztette el; midőn Pompejus halálát megtudta, Cyrenébe, majd Africába Uticába ment, hogy a köztársaság utolsó híveivel folytassa a harczot. Plut. Cat. 56. A fővezérséget átengedte Metellus Scipiónak s bár a 46 aprilis 2-án Thapsus mellett vívott csata a köztársaságiak vereségével végződött, ő még mindig remélt. Maga köré gyüjtötte csekély számú híveit s bátorítani, buzdítani igyekezett őket. Látva azonban, hogy a többség hajlandó magát megadni, elbocsátotta őket, sőt gondoskodott minden egyes hívéről, hogy visszajuthassanak Romába. De maga nem akarta túlélni a köztársaság halálát. Mint szilárd és erőteljes jellem, ki a köztársaságért már régóta gyászruhát hordott, nem tudta a bukást elviselni. Az éj egy részét Phaedon olvasásával töltötte, majd még egyszer megnézte, hogy barátai elutaztak-e már, s midőn mindent rendben talált, kardjába ereszkedett. Azonban a szúrás nem volt halálos, s az esés zajára besiető szolgák bekötözték sebét, de ő feltépte a sebet s a beállott vérzés következtében nemes szíve csakhamar megszünt dobogni. Plut. Cat. min. 64. 66. Mint dédapjának méltó utóda következetes volt élete végéig, s halálában is hű maradt eszményképéhez a köztársasághoz. Halála mély gyászt és szomorúságot keltett egész Romában. Irataiból fenmaradt egy levele Ciceróhoz (fam. 15, 5). V. ö. Hartmann, leben des C. von Utica, Zürich, 1859 és Gerlach, M. P. C. der Jüngere, Basel, 1866. – 10. Leánya, Porcia, előbb Calpurnius Bibulus később (45. Kr. e.) M. Brutus neje, atyjához méltó szilárd, férfias jellemű, tiszta erkölcsű s a köztársaságot hőn szerető nő volt. Plut. Brut. 2, 13. Cat. min. 73. – 11. M. Pord. Cato, híven követte atyját egész Uticáig s tauja volt nemes halálának. Plut. Cat. 52. 68. 72 .Caesar megbocsátott neki s meghagyta vagyonát is. Caesar megöletése után Brutushoz csatlakozott s Philippinél hősiesen harczban lelte halálát. Vele kihalt a Catók dicső familiája. Plut. Brut. 49. – 12. M. Porc. latro, előkelő szónok Augustus idejében, Seneca Rhetor barátja, Ovidius tanítója, meghalt 4-ben Kr. e. Lindner értek. Breslan. 1855 és Froment, Porc. Latro stb. Bordeaux, 1882.