Porphyrius

PorjurioV, sz. Tyrusban 233-ban Kr. u. Eredeti neve phoeniciai nyelven Malchos (király) volt; ezt Longinus görögre fordította és P. megtartotta. Plotinus híre Romába vonzotta, hat évig volt buzgó hallgatója. Nehéz melancholiától gyötörve, tanulmányaiba belefáradva Siciliába ment. Öt év mulva újult erővel visszatér Romába és Plotinus halála után ennek szellemében adott elő platói philosophiát s magyarázta Plato és Aristoteles irásait; megírta Plotinus életrajzát is. Legjelesb tanítványa Iamblichus volt. Késő aggkorában nőül vette Marcellát, hét gyermek özvegy anyját. 70 éves korában halt meg Romában. Nem volt önálló gondolkodó, hanem Plotinus gondolatvilágában élt, annak eszméit folytatta, tanait közérthetőkké tette. Nem volt oly enthusiasta s nem rajongott annyira a myticismusért, mint mestere, főtörekvése a világosság és szabatosság, az újplatonikusok közt igen ritka és megbecsülendő tulajdonságok. Vitairatai a kereszténység ellen élénk critikai érzékre s nagy polemikus tehetségre vallanak; a logikában Aristotelest követi, kinek iratait nagy szeretettel s értelemmel magyarázta. Ő is korának s iskolájának fölfogása szerint a philosophia czélját és föladatát az ember erkölcsös életében, hibáinak megjavításában, tevékenységének megélénkítésében s megtisztulásában látja. Számos iratai közül a legtöbb s épen a legfontosabbak elvesztek. Megmaradtak: 1) PuJagorou bioV, nem teljesen; 2) peri Plwtinou biou cai thV taxewV twn bibliwn autou; 3) proV ta nohta ajorismoi, sententiae ad intelligibilia ducentes; 4) peri apochV twn emfucwn, de abstinentia ab esu animalium; 5) eisagwgh és wata peusin cai apocrisin, Aristoteles categoriáiról; 6) proV Marcellan gunaica; 7) zhthmata ’Omhrica és peri tou en ’Odusseia twn Numjwn antrou (Hom. Od. 13, 102–112 allegorikus magyarázata); 8) scholionok Homerushoz. Más irataiból, mint peri fuchV, peri agalmatwn, peri proswdiaV csak töredékek vannak. Kiadások: Nauck, Leipzig, 2 köt. 1886 (selecta). Schrader (Quaest. Homer). Leipzig, 1880. Creuzer Plotinus-kiadásában ajorismoi proV ta nohta, Paris, 1855. Teljes kiadás még nincs.